Adnátok a Katalin nevet a babátoknak?

Ez sajnos teljesen szubjektív, hogy mi éppen a maradi. Pl. jelenleg középkori neveket is divat adni, pl. Johanna. A Katalinnal - pályafutását tekintve - egy szinten van az Anna, Judit, Krisztina stb. is, mégis, őket adják, a Katalin meg maradi? :D

Szerintem a névadás sokkal inkább mutatja a szülő érzelmi intelligenciàjàt, mint életkorát. Bele tudja-e élni magát a felnövekvő gyermeke bőrébe, milyen lesz, ha minden második gyereket ugyanúgy hívnak vagy állandóan betűznie kell a nevét, illetve hogy senki se képes azt elsőre megjegyezni. Nekem pl. ilyen nevem van, mindig elájulnak az emberek, hogy milyen szép és különleges, fél perc múlva meg nem emlékeznek rá, de még akik már meg is tanulták, rengetegszer botlik a nyelvük és szólítanak hasonló hangzású, de ismertebb neveken.

A Katalin pont kiküszöböli ezeket a problémákat, méghozzá úgy, hogy megmarad ritka névnek, tehát húsz év múlva a Katalin lesz különleges, ritka a sok Hanna és Zoé között.

Azonban az 5:21-es kommentedből kivillanó előítéletességed és indulatod sajnos nem igazán tetszetős - finoman szólva.

Ezekkel csak az a baj, hogy se nem ritkák, se nem különlegesek. Amaryllis így, ebben a formában nem anyakönyveztethető, úgyhogy nem elemezném.

Az Annabella névvel nincs semmi baj, csak nekem az évben pl született egy ilyen nevű baba baráti körben, plusz egy Anabell, plusz egy Annaróza. Ez konkrétan egy trend lett, hogy az Anna nevet odateszik odateszik egy másik név mellé, és így adják.

A Hella, Leóna, Polett neveket is csomószor olvasom itt, hogy adni akarják. Ezekkel sincs baj (mondjuk a Polett szerintem olyan hangzású, mint amikor a kaka csobban a wc-ben), de okés nevek, nem szokták őket lehordani. Ez inkább az extrémebb nevekre jellemző, pl Sánel, Afrodité, Kandida. Azért ezekről had mondjuk már ki, hogy borzalmasak. És ne higgyük, hogy a modern nevek ritkák és különlegesek, mert nem azok, sőt. Manapság mindenki ilyeneket ad, uncsi. Ellenben egy hagyományos névre felkapja az ember a fejét, mert ma már senki nem adja őket. Úgyhogy ha kisbabákról beszélünk, a Katalin ezerszer karakteresebb, mint az Annabella. Nincs baj a mai divatnevekkel, csak röhejes azt hinni, hogy különlegesek. Nem azok.

Igen, ez a baj, hogy sokan adják. Pl. nekem a Lili bejött, az èn korosztályomban egy Lilit ismerek. De amikor megláttam, hogy jelenleg benne van az első tízben, hát fájdalom, de ment a kukába. Külföldi nevet adni azért necces, mert a mai mobilitás mellett a gyereked valószínűleg ugyanolyan otthonosan fog mozogni nemzetközi téren, mint hazain és máris tucatneve van, de legalább fonetikusan leírva, hogy mégse értse meg a világ. :D

Tehát végtére is ugyanazt akarjuk, hogy a gyereknek legyen valami különleges neve. Mindkét tábor ezt akarja, csak aki slágernevet ad, annak ez nem jött össze… :D

Viszont Te - lepontozó társaidhoz hasonlóan - szerintem sértésnek, a döntésed megkérdőjelezésének veszed azt a tényt, hogy van, aki máshogy választ nevet. Ezen kéne dolgozni, mert nem teszi a világot egy barátságos hellyé, ha mindent támadásnak veszel. Egy ilyen kérdés akár szélesíthetné a látókörödet, ha őszinte kíváncsiság hajtana, nem az előítéleteid és indulataid a képzelt ellenség felé. Megismerhetnél belőle más szempontokat és elfogadhatnád, hogy vannak ilyenek… különben hogy várod hogy a te szempontjaidat is elfogadják? Valószínűleg a Katalinnal szembeni ellenszenved is valami rossz tapasztalatban gyökerező előítéletességnek köszönhető. Talán ismertél valami szürke egeret ilyen névvel.

Nem, semmi szép nincs benne, ráadásul öreges.

Az erős "T" elrontja az egész nevet.

A Kalinka Malinka zene jut eszembe róla. Ha meghallok egy Katalint, mindig felcseng a fejemben hogy kakalin, kakalin 😂

Az előítéleteid megmutatják, mennyire nem ismered a társadalmat, ahol élsz, ha azt gondolod, életkorral van összefüggésben a névadás. Vannak pedig olyan szubkultúrák, ahol teljesen normális jelenség, hogy kevésbé vannak a pillanatnyi divat hatása alatt. Pl. hagyományőrzőbb vallások hívei.

Egyes protestáns felekezetekben előszeretettel adnak bibliai vagy régi magyar neveket. Zsidó hagyományok ápolói sok ószövetségi nevet anyakönyveztetnek.

Iskolázottsággal is mutat ez némi összefüggést, sokadik generációs értelmiségi családoknál is jellemzőbb, hogy nem mennek az árral. Ma már boldog-boldogtalan lediplomázik anélkül, hogy akár helyesen írni megtanulna, korábban viszont komoly kulturális háttérrel járt ez együtt, jellemző életvitellel, világszemlélettel, igényszinttel, amit a család adott át, nem az egyetem. (Lehet, hogy a Te szüleid már pont szereztek valamilyen felsőfokú végzettséget, de hogy az ő szüleik nem, az meglehetősen valószínű, ha felvállaltál egy ilyen kérdést…)

Ezeken kívül még a ma is élő, csak épp az átlagember előtt eléggé rejtve maradó 21. századi arisztokrácia képviselői is gyakrabban döntenek olyan nevek mellett, melyek már kiállták az idők próbáját.