Manapság még szokás a szülői házba vállalni gyereket?

Vannak ilyen emberek még most is.

Nekem az a véleményem, hogy semmiképp nem vállalnék így.

16 éves lány vagyok, 24 éves nővéremék ideköltöztek hozzánk, amíg épül a házuk, nem akarnak albérletbe menni.

BORZALMAS!

Fél éves a gyerek. Kinek kell vele foglalkozni? Nekem meg anyámnak. Kire van bízva a nap nagyrészében? Rám meg anyámra.

Ráadásul a szobám mellett vannak, mimden éjjel mindig felkelek a gyereksírásra. És mert merek délután aludni, én vagyok a lusta sz4r, mert hát hogy képzelem ezt.

Vannak konfliktusok, egy hónapja csak ezek miatt vannak konfliktusok.

Én 30 éves vagyok, a korosztályomban többen így vagyunk.

Mi külön lakrészben vagyunk. Az oka,hogy maradtunk,hogy amit albérletre költenénk azt a saját jólétünkre tudjuk fordítani. Illetve nem kell azon parázni,hogy mikor kell ágyastól, bútorostúl költözni. Azért gyerekkel nem úgy van hogy fogom magam és megyek. Anyóssal jól kijövök, nincs vele gond (nem mindig volt ez így). Tulajdonképpen ez nálunk adok-kapok helyzet. A tömegközlekedés elég rossz nálunk, így ha valahova akar menni (boltba,orvoshoz stb) akkor én elviszem. Mivel én elősegítem a kényelmét, így ő nem zaklat a hülyeségekkel, és ha úgy adódik vigyáz a gyerekre.

Barátnőm így van, de náluk csak anyukája lakna egy bazi nagy 4 szobás házban, illetve barátnőm nem varrja a nyakába a gyereket unos untalan, csak nagymamáskodhat, de nem ingyen gyerekfelvigyázónak használja.

A rezsi nagy részét ők fizetik, az étkezéseket is nagyrészt ők állják, a párja rendezi a kertet, fát vág (nekik fatüzelésű kazánjuk van), hajnalban télen befűt, minden évben tataroznak valamit a házon, barátnőm megcsinálja a házimunkát stb.

Az anyukájának lényegében mikor hazaér semmi dolga, vacsora várja, és nem kell egy óriási ház dolgait intézni, ha kedve van unokázhat.

Azért alakult náluk így mert szép állásuk van, de cserébe pocsék fizetés (tanári), a nagymama pedig igen jó munkahelyen dolgozik vezetői pozícióban, nem tudom mennyit kereshet, de szerintem egymaga többet mint a barátnőm és a párja.

Nem minden fekete és fehér. Szerintem a fent említett hölgy "megbolondulna" egyedül.

A világ minden kincséért se laknék se az én, se a párom szüleivel, pedig mindenkivel jóba vagyunk.

Egy jót nem lehetne szexelni, mert még a suttogás is áthallatszik.

Én nem érzem kötelességnek, inkább kényszernek. Ha nem foglalkozok a gyerekkel, akkor rám uszítja anyámékat.

Igen, már az albérleteket nézem, nyáron megyek diákmunkára, hogy annyival is előrébb legyek, mert egy költözést nem úszok meg félmillió alatt.

Igen, mindenhol az ő cuccaik vannak. Herótom van attól, hogyha este kimegyek, mindig rálépek valamilyen hülye játékra, vagy arréb rúgom, mert akkor is az én fejem van lekiabálva, hogy jajj, felkeltetted a kicsit! A saját házamban lábujjhegyen kell járkálnom. Idegörlő.

A nővérem meg full türelmetlen a gyerekkel, baromira nem való neki a gyerek, de már ilyeneket mond, hogy "Úgy vágyok még egy gyerekre! Az sem érdekelne, hogyha holnap kellene megszülnöm!", aztán egy gyerekkel se bír.

Az én bátyám 3 gyerekkel csinálták meg ugyanezt.

Az addig jólműködő életünket felrúgták.

Én a két öcsémmel kényszerültem egy 12 nm-es szobába, ahova egy saját ágy se fér be, így a két öcsém egy ágyban alszanak.

El lett a három kis hülyegyereknek mondva, hogy megkapták a 16 nm-es szobát, legyenek szívesek a játékaikat ott tartani, erre mindenhol a legó, építőkocka van. Egy percre nem tudják befogni.

És a legszomorúbb, legidegesítőbb az egészben: VIGYÁZNI, TISZTÁBA RAKNI A KISEBBET, ALTATNI JÓK VAGYUNK, DE NEM NEVELHETJÜK ŐKET! Rájuk se szólhatunk. Az tök rendben van, hogy reggeltől estig a viháncolásukat hallgatjuk, nem szólhatunk rájuk, mert gyerekek. De ha focilabdával lerúgják a tv-t, akkor persze mi vagyunk a hibásak. Akkor is mi voltunk a hibásak, amikor a legkisebbet bent hagyták egyedül a szobában és leesett fejjel az ágyról. Az én 9 èves öcsém a hülye, mert merte nézni a Fantasztikus 4-est.