Nagyon bánt, hogy nem jön az az érzés, hogy anya szeretnék lenni. Saját tapasztalat valakinek ezzel kapcsolatban?

De ez miért bánt?

Még 29 évesen is ezt gondoltam amit te. Aztán valami beütött nálam. Most vagyok 31 és annyira szeretnék gyereket hogy minden egyes alkalomkor mikor megjön kb a sírás kerülget pedig még nem is próbálkozunk élesbe mert a párom szerint előbb saját ház legyen, ne albérlet..stb

Nem kell mindenkinek szülni. Persze jönnek azzal hogy majd megbánod de szerintem többen bánják meg a gyerekvállalást mint azt ha nem vállalnak még ha nem is vallják be.

26 évesen még nagyon durván gyerekellenes voltam. Aztán beköltöztünk a közös házunkba (hitel nélkül), Tök jó munkánk volt, összeházasodtunk, az esküvő éjszakáján még azt mondtam, hogy nem kell gyerek, rá egy hónapra elkezdtünk próbálkozni... Ennyire gyorsan meg tud változni a dolog. Úgy éreztem, hogy révbe értem, mostmár mindent meg tudunk neki adni. 20 hónapos most a lányom, ja és szülés előtt még gyorsan jogsit csináltam és autót vettünk (itt autó nélkül nincs élet). Én nagyon úgy voltam, hogy csak akkor lesz gyerek, ha tényleg minden klappol.

33 éves vagyok, tavaly nyáron kattant be, hogy talán mégis szeretnék gyereket. 11 éve vagyunk együtt a párommal, de addig mindketten úgy voltunk, hogy inkább ketten maradnánk, utaznánk, élveznénk még az életet. Én tulajdonképpen túl önzőnek éreztem magam. Aztán minden megváltozott, jövőre esküvő, aztán gyereket tervezünk. Szinte egyik hónapról a másikra alakult ki ez bennem, benne már kicsit régebb óta motoszkált, de miattam kivárt még. Sosem hittem, hogy az anyai érzések fognak bennem dolgozni, de már nagyon várom, hogy jöjjön a gyerek. :) Szóval ezt most nem tudhatod, hogy mi lesz..Élvezd az életet, szerezz tapasztalatokat, aztán majd jön magától :)

29 èves vagyok, nemrèg mentem fèrjhez. Èn sem èrzem mèg, hogy anya szeretnèk lenni, basszus annyi mindent tervezek mèg, amit nem tudok elkèpzelni gyerekkel. Jó tudom, gyerek mellett is lehet sok mindent, de úgy èrzem csak nyűg lenne inkább. Okè, aranyosak is tudnak lenni, de èn főleg csak a gondokat látom, amiket a hátam közepère sem kívánok. Szerencsère párom megèrtő, szülők,főleg anyósèk, már nem igazán. Nem tudom, hogy változni fognak-e az èrzèseim valaha, persze ha most teherbe esnèk megszülnèm, szeretnèm nagyon ès megadnèk neki mindent, de mèlyen belül tudnám, hogy nem vele kèpzeltem el az èletem, legalábbis most mèg nem. Annyira szeretnèm pedig, hogy akarjak gyereket èn is, de egyelőre mèg öröm helyett depresszióba esnèk, ha pozitív lenne a tesztem.