Hogyan tanítod hálára a gyermeked?

Van egy 6 éves kislányunk és abszolút nem hálás azért, amit kap, amije van.

Most például itt az advent, nem csokinaptárat kapott, hanem évek óta olyan naptára van, amiben úgy összeválogatott apróságok vannak, amit direkt neki keresgélek össze. (Ő nem tudja, számára ez is a "karácsonyi csoda" része).

Mikor kinyitja az ajándékot, húzza a száját, fanyalog, hogy miért egy matrica csomag, miért egy hajgumi, ő nem erre, hanem erre, erre meg erre vágyik és mennyire rossz, hogy nem azt kapja. Gyakorlatilag nem hogy hálás lenne, de majdnem sír, hogy "mekkora szar" amit kap.

Nem tudom, hol rontottuk el, elrontottuk-e, vagy ez normális, nem tudom.

Én úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban megköszöntem mindent, amit kaptam, és nyilván nem minden "talált be" nálam sem, de ezt nem mutattam kifelé egyrészt, másrészt örültem azért, hogy lett még valamim.

Nálatok mi a helyzet ezen a téren?

Hogyan lehet ezen változtatni?