Miért néznek/neveznek hülyének az emberek amikor szóbajön a gyerekkérdés és én elmondom, h nem áll szándékomban gyereket szülni/nevelni életem során?

A véleményem, hogy a véleményed valószínűleg még változni fog. Most még így gondolod, mert gyanítom 20 körüli lehetsz. 10 év múlva lehet, hogy már mások lesznek a prioritások az életedben, és mégis vágyni fogsz gyerekre. Persze az is lehet, hogy mégsem. A Te döntésed, senkinek semmi beleszólása.

Én már megtanultam, hogy soha nem mondd, hogy soha! (Semmire. Mert nem tudhatod, hogy még mit hoz az életed!)

Nem tudom hány éves vagy, de írod, hogy fiatal. Még sokat fogsz változni, lehet, hogy holnapután úgy ébredsz, hogy gyereket akarsz. Addig kár erőltetni egy típusú véleményt. Az emberek folyamatosan változnak, és ez így van rendjén.

Ha 40 évesen is ugyanezt gondolod, akkor már nem fognak téged hülyének nézni, addig igen.

Én pl 26 évesen még abszolút nem akartam gyereket, de 27 évesen már nagyon igen, kb egyik napról a másikra.

Szerintem is változni fog a véleményed, ha mégsem, akkor sem áll meg a világ, de szegényebb leszel rengeteg tudással, és kalanddal. Azt írtad: vagy boldog kiegyensúlyozott ember leszek, aki a vágyainak, hobbijainak, barátainak, szerelmeinek él, vagy aggódok és reménykedek a gyermekedért, helyett, h a saját életedet élnéd meg. Boldog és kiegyensúlyozott nem leszel kevésbé attól, hogy gyereked van. Csak a gyereknél érted meg azt, hogy mit jelent valakit valóban feltétel nélkül és érdekek nélkül szeretni. Ezt az érzést párkapcsolatban sosem tapasztalod meg, tehát ennyivel is szegényebb leszel.

A saját életedet éled egy gyerekkel is, az hogy anya leszel, nem jelenti azt, hogy meghalsz, mint ember, és megszületik az anya. Igazából teljesebb lesz az élet gyerekkel, több, nem kevesebb.

A tudás és kalandvágyadat kiélheted, de sosem tanulsz és tapasztalsz annyit a világból, mint amikor a gyereked szemével tapasztalsz. Felnőttként olyan dolgok mellett szaladsz el, amit csak egy kisgyerek talál érdekesnek, te nem, de ha van gyereked akkor ezek a jelentéktelen dolgok is értékesek lesznek. Rengeteget tanulsz a gyerekről, és a gyerektől, más világképet kapsz, amit egyébként nem kapnál.

Ettől függetlenül nem baj, ha valakinek nem lesz gyereke, de sokkal szegényebb, és üresebb életet él az, akinek nincs. Nem kevésbé boldogat, és kiegyensúlyozottat, de üresebbet:)

Szerintem ez csak a te dolgod. Nem mindenki ugyan attól boldog. Ha majd mittudom én, 70 évesen is azt mondod, hogy neked boldog életed volt gyerek nélkül, nincs hiányérzeted, akkor semmi gond nincs veled, neked tényleg így jó. De ezt mondjuk előre senki nem tudhatja.

Mondjuk abban nem értek veled egyet, hogy ha az embernek gyereke születik, akkor bezárul a világ. Én elég fiatalon szültem, de számtalan új élmény ért azóta is, hogy anya lettem. És nem csak a gyerekkel kapcsolatosak. Én gyerek mellett is tudok tanulni, számtalan új embert ismertem meg, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb azóta. Ja, és nem szokásom állandó jelleggel aggódni a gyerekemért. Ezt szerintem csak azok csinálják, akik úgy fogják fel a gyereknevelést, mintha nem is tudom, nekik kéne sejtenként összerakniuk, vagy mi a fene. Én meg úgy vagyok vele, hogy ez egy teljesen természetes dolog, nem kell túlstresszelni.

Én sem akartam,pedig már férjnél voltam,közeledtem a 30 felé.Nem elleneztem,csak valahogy nem tudtam elképzelni ahogy gyerekem van,nem vágytam rá.

Elváltam,nem részletezném-semmi köze nem volt a gyerek témához-,és találkoztam a mostani párommal.Mintha valami a helyére kattant volna,hirtelen megéreztem,milyen vágyni egy közös babára.Azóta már 4 van,és most érzem,h valóban így teljes az életem,bár előtte nem gondoltam,h hiányozna belőle bármi.Kiteljesedtem,bármilyen sablonosan hangzik.

Szóval ne gondold,h a mostani,nagyon fiatal érzéseid egészen biztosan be vannak betonozva.:))