Mit tegyek, ha nem merek úgy vezetni, ha velem van a gyerek?

Január óta van jogsim, február óta van autóm, én azóta folyamatosan vezetek gyerekkel, hiszen pont azért akartam kocsit, hogy ne kelljen már fél napot elcseszni arra, ha el kell menni mondjuk cipőt venni. Kisvárosban lakunk, itt szinte semmi normális bolt nincs, nagyobb város 15 km, megyeszekhely a másik irányba 20 km, plusz a családunk is ott lakik.

Nyilván az elején rohadtul be voltam tojva, pláne országúton, a 6-osnak ez a szakasza amúgy is ritka szar, de hát ez van, meg kellett szoknom. Odafigyelek, korultekinto vagyok, próbálok lehetőleg kevésbé forgalmas időszakokban vezetni, de ez se mindig opció. De félni már nem szoktam, csak akkor nem indulok el, ha esik az eső ÉS sötét is van, mert ennyire azért nem bízom magamban. De eső nélkül vígan vezeték sötétben is, sötét nélkül esőben is.

14 évig nem vezettem csak kocavezetőként. ( ha 1-2 km kellett, ha mondjuk a férjem a szülinapom ivott 1-2 pohárral.

Aztán, a gyerekemet szintén messzire vettek fel.

Kellett vennem még1 autót.

Minden nap 2 gyerekkel megyek.

Nem mondom, hogy nem stresszeltem az elején, de megszoktam.

Inkább az a baj, amikor ketten kiabálnak közben.

10 éve van jogsim. Úgy 5 éve vezetek aktívan.

3 éves a nagyobbik, 8hós a kicsi.

Én sosem tartottam attól, hogy most ott a gyerek mögöttem.

Először is, semmivel nem vezetek masabban gyerekkel sem.

Masodszor semmivel nem nagyob vagy kisebb az esélye egy balesetnek, ha a gyerek mögöttem van.

Harmadszor nem aggódok ilyeneken, nem vonzom be a bajt...

Aki ennyire fél az ne is vezessen, mert tuti hulyeseget csinál és osszetör másokat, magukat. Vezetni nem lehet félve, mert hibázol. Nagyon szeretek vezetni és soha nem okozott problemát sehol a vezetés. Neked amúgy sincs nagy rutinod, mert aki ismert útvonalakon vezet csak az nem rutin.

Vezetni csak magabiztosan (felelőse, ésszel) szabadna, és akkor nem lenne ennyi baleset.

Én azt javaslom, hogy csináljatok olyan programokat, amikor apuka ott ül melletted és te vezetsz, vagy akár napközben menjetek el egy kietlenebb helyre gyakorolni úgy, hogy ott van a gyerek. Beszélgessetek közben, oldja kicsit a feszkót. Remélhetőleg megszokod.

10+ éve van jogsim és nagyon sokat vezettem (Budapest és agglomerációja), szerintem jól is megy, de azért az első két utunknál kettesben volt zabszem szindróma. Azon is izgultam, hogy hogy viseli, én hogy viselem ha sírni kezd, meghát ugye csak a legértekesebb szállítmány. ;)

Azt vettem észre, hogy egy picit jobban védem az ő oldalát. Vagyis megfontoltabb vagyok sávváltásnál, vagy elsőbbségadásnál (beférek-e). Inkább kivárom, inkább biztosra megyek. De ennyi.

Nem tudom merrefelé élsz, de ha Budapesten, akkor amíg félsz, ne nagyon üljetek kettesben autóba. Ott azért nem annyira toleránsak az autósok és hülyéből is meglehetősen sok akad. Menjetek gyakorolni valami kietlenebb helyre. Ha kevésbé forgalmas, nyugisabb mentalitású vidéki helyen, akkor erőltesd picit és majd belejössz. Rájössz, hogy nincs min izgulni, hiszen nem azon múlik egy baleset, hogy ki ül melletted/mögötted. Hacsak nem vonja el nagyon a figyelmed... :)