Kinek milyen élmènyei voltak(pozitív és negatív) egy másfél-két éves gyerekkel külföldi nyaralás kapcsán? (Pl Horvátország)

"Hogy bírta az utat?"

Voltunk a nagyobbal is 1,5 éves korában és két gyerekkel is, amikor a kicsi volt kereken 2 (a nagy 5). Repülővel 2 óra + 2 óra tranzit + 1 óra transzfer távolságra. Mindketten remekül viselték, nem zajongtak, nem sírtak a gépen se, sima út volt.

"Mennyire zavarta meg a gyereket illetve az esti és nappali alvást az új környezet?"

Minimálisan. A naggyal jellemzően a szálláson sziesztáztunk, amikor ő volt kicsi. A kicsi aludt a parton is, mivel a nagy már rég nem aludt.

"Mennyire tetszett a tengerpart neki?"

Imádták, pedig a nagy nem nagy vizi csibe, a fürdetést akkoriban utálta, de a tenger tetszett neki.

"Mit csinálnátok ugyanúgy vagy épp ellenkezőleg, ha újra mennétek?"

Kevesebb cuccot vinnénk. Kicsit túlaggódtuk, hogy mi lesz, mi nem lesz helyben kapható.

Igaz, ahogy magamat ismerem, a vége ugyanaz lenne, hogy inkább vinnénk.

"Ti felnőttek is ki tudtatok azért valamilyen szinten kapcsolódni?"

Egy gyerekkel abszolút.

Két gyerekkel nyilván kevésbé, de idén is tervezünk menni, úgyhogy gondolhatod, hogy azért így is jó volt, különben nem költenénk ismét egy vagyont.

"Esetleg hajókirándulásra is eltudtatok menni?"

Na azt nem. A legrövidebb is félnapos lett volna, kizárólag mélyvizes fürdési lehetőséggel vagy árnyék nélküli kiépítetlen parttal. Nem mertük, mert ha nem tetszik neki, nincs visszaút. Idén 3 és 6 évesek, talán bevállaljuk.

"Milyen programok voltak, amit mindenki élvezett?"

Fürdés, esti show.

"Éttermet hogy viselte a gyerek, ha voltatok?"

Michelin csillagost kihagytuk, egyéb puccusba se mentünk. A tavernák gyerekbarátok, szabad téren nem kell suttogni, ők meg jól elvoltak, ettek-ittak, nem tomboltak.

Most voltunk Cipruson, nem 6 órás út volt, "csak" 5 (átszállásokkal, mert én hülye pont úgy foglaltam a repülőt, hogy nem néztem meg, hogy van-e direkt járat, amúgy csak 3 óra lett volna), 2 éves a kislányunk. A repülés sima ügy volt, nagyon tetszett neki a felszállás-leszállás, végig az ablakra tapadva nézte, hogy mi történik, leszálláskor meg még tapsikolt is és kérte, hogy "mégegyszer, mégegyszer" :D Az utazás részét meg nagyobbrészt végigaludta meg lapozgatta a kis könyveit, elvolt cukin. Nagyon jó élmény volt az egész nyaralás, bár az segített, hogy vittük a nagymamát is :D Viszont nagyi nélkül is ellettünk volna szerintem, ő tényleg leginkább abban segített, hogy a gyerek alvásideje után is mehettünk kicsit sétálni a városban meg a tengerparton, meg esetleg amíg strandoltunk, akkor mehettünk néha úszni is nyugiban. Így nyilván ki tudtunk kapcsolódni rendesen, ha nem lett volna ott, akkor mikor alszik a lányunk este, a teraszon pihentünk volna egy sort, esetleg a babakocsiban tologatjuk miközben sétálunk a sétányon, aztán vagy elalszik, vagy elnézelődik magának, de az persze más élmény, mint kettesben lenni.

A strandolást egyébként nagyon élvezte, homokos parton végig játszott a homokozós játékaival meg sarazott a nedves részeken meg azért élvezte a hullámokat is rendesen, szóval nagyon jó volt, szaladgált és kacarászott egész idő alatt. A köves partokat amúgy szereti, szóval Horvátországban is jól érezte volna magát, dobálni a köveket a vízbe meg tornyot építeni a kavicsokból meg ilyesmi szintén jó móka egy ilyen pici gyereknek. Vagyis hát, az enyémnek :D A városnézés nyilván nem annyira élvezetes egy 2 évesnek, de mindig talált valamit, ami tetszett neki - egy-egy valamit, amire fel lehetett mászni, esetleg egy szökőkutat, amibe belerongyolhatott, vagy ilyesmi kis szórakozások. Aztán persze az ilyen ókori romok nézegetése közben a bokáig érő falra felmászást meg körbe-körbe rohangálást a körbekerített részeken szintén szerette, a napon fürdőző gyíkok kergetését meg ilyesmit. Az éttermezés mondjuk nem volt különösebben poén vele, az tény, de elviselhető volt. Miután megjött a kaja, kicsit jobb lett a helyzet, de amíg várni kellett (meg miután jóllakott, ami azért hamarabb megtörtént, minthogy mi befejeztük volna az evést), addig szaladgáltunk körbe-körbe, igyekeztünk nem a pincérek meg a többi vendég lába alatt lenni, szóval az nem annyira optimális. De nem ott mentünk először étterembe, szóval tudtuk nagyjából, mire számíthatunk.

A napirendünket elég jól tudtuk tartani, még úgy is, hogy Cipruson 1 órával előrébb vannak (tehát ott most 2 helyett már 3 van). Aztán mikor hazaértünk, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy beállt az itthoni idő szerinti menetrendre a napja, tehát ez nem volt gond. A napon és a vízben elég jól lefáradt általában, szóval amikor eljött az alvásidő, akkor kb mint egy zsák, úgy dőlt el :D

Viszont nemrégiben voltunk anyámnál látogatóban Szerbiában, autóval, ahol azért megszivatott minket a határ rendesen hazafelé jövet, szóval összességében ilyen 8 órát ültünk autóban a normál 2-2,5 helyett. Felkészültünk, letöltöttünk az ipadre egy csomó rajzfilmet meg dalocskát meg mesét, amiket szeret, és végig azt nézte. Nem szereti az autózást, utálja, hogy le van kötözve és nem szaladgálhat szabadon, ami nyilván érthető egy ekkora gyereknél, szóval vele ilyen hosszú útra csakis így lehet elindulni. Így teljesen jó volt. Ha Horvátországba mennénk autóval, megint így csinálnánk, márciusban voltunk a hosszú hétvégére barátokkal kiruccanni (akkor volt a lányom pont 19 hónapos), odafelé menet tudtunk úgy menni, hogy pont az éjjeli alvásidejére időzítettük, de hazafelé nem volt opció, és nagyon megszenvedtük az egészet, mesék nélkül, kb Letenyétől kezdve Budapestig végig üvöltött, hiába volt nálam mesekönyv meg plüssjáték meg új játék meg minden, ami érdekes lehet, nem hatott semmi. Szóval autós utazáshoz mese nálunk mostantól kötelező elem.

Hogy mit csinálnék másképp? Hát a repülős útnál azért előnyben részesíteném a direkt járatokat (nem volt gond a tranzittal sem igazán, csak ugye így jelentősen hosszabb volt az út, a várakozás meg eléggé idegőrlő felnőttként is, főleg ha még egy eleven kisgyereket is le kell kötni), az autós útnál meg biztosra mennék, hogy fel van töltve minden elektronikus eszköz, ami alkalmas mesenézésre.

Jó pihenést nektek, érezzétek jól magatokat! :)

Tavaly voltunk a 2 évesünkkel.

Őszintén?! Megbántuk.

Az út felét végig sírta. Ott nem talalta a helyét. Rosszul aludt, megzavarodott. Még hisztisebb lett.

Mi kikapcsolódni nem tudtunk, felváltva vigyáztunk rá.

Őt hidegen hagyta a kirándulás. Ha egy üres mezőre mentünk volna a szomszédba, az is ennyire érdekelte volna.

1 hét szenvedés volt.

Hozzáteszem, itthon pedig egy áldott jó gyerek.

Idén, igy 3 évesen belföld, 2x2 nap, semmi több.

Az utat minden gyerek nehezen bírja. Lehet trükközni az utazással, pl éjszaka indulni és akkor a gyerkőc végig alszik, de legalábbis az út nagy részében. Mi így csináltuk.

Az alvás idegen helyen gyerekfüggő. Az én gyerekemnek teljesen felborult az alvása. Szállás szempontjából fontos lehet, hogy legyen redőny, ha a gyereked sötétben szeret aludni nappal. Nálunk ez nagy tanuló lecke volt.

A tengerpart Horvátországban többnyire kavicsos, ezért a homokozás kimaradt. A víz nagyon sós, figyelni kell, hogy le legyen zuhanyoztatva a gyerkőc mikor kijöttök a tengerből mert az érzékeny bőrüket kimarja a só. Nálunk ez is nagy tanulópénz volt.

Ha újra megyünk ezekre jobban fogunk figyelni, illetve mindenképp part közeli szállást keresünk mert olyan párás, meleg ott a levegő (mediterrán) hogy 20 perc séta is renegetegnek tűnt.

Étteremben 2x voltunk. A gyerek jól viselte, én kevésbé. Ha már Horvátország, együnk halat, de nagyon nem jött be, már a szaga sem!!! Második alkalommal tutira akartunk menni, bementünk a Mcdonaldsba, mert azt legalább ismerjük. Hát rá kellett jönnünk, hogy csak az étterem neve és logója ugyanaz, maga a termékek baromira nem! Totál fura íze volt a hambinak, teljesen más volt benne, mint itthon, más ízekkel, más minőségben. Szóval ezt is másképp csinálnám. Vinnék jó sok konzervet,zacskós levest, tartós kaját.

A nyaralás kisgyerekkel általában nem pihenés, de mindenképp élmény.