Miért nézik le azokat akik a szüleikkel laknak gyerekkel?

"Valaki már 23-25 évesen fiatal anyuka szeretne lenni és a mai világban ez anyagi háttér nélkül szinte lehetetlen hogy saját háza legyen"

Ja, oké, én meg űrhajós akarok lenni :D

Aki 23-25 évesen anyuka akar lenni, az ne lébucoljon 24 éves koráig, hanem menjen el 18 éves korában tanulás mellett dolgozni és spóroljon a gyerekvállalásra.

Számomra az szokott visszatetsző lenni, hogy az ilyen esetek többségében a fiatal pár igazából nem is élvezi a szülőkkel együttélést, panaszkodnak, főleg a nő, mert az igénye (érthető okból) meglenne, hogy a maga elképzelései szerint éljen, de alkalmazkodnia kéne, hisz ő döntött úgy, hogy a szülei/anyósáék nyakára szül. Aztán csodálkozik, hogy nem úgy mennek a dolgok, mint elképzeli.

Ritkaságszámba megy, ahol valóban békés, többgenerációs együttélés van, de azokkal szerintem semmi baja nincs senkinek.

Csak azokkal, akik elvárnák, hogy az "öregek" alkalmazkodjanak hozzájuk a saját házukban.

Néhai, 1920-ban született nagyanyám is modernebbül gondolkodott: jobb, ha mindenkinek megvan a saját otthona.

Mert annak ellenére, hogy valaki vágyik valamire még lehet várni vele, amíg megfelelőbbek lesznek a körülmények. Nem muszáj azonnal belevágni csak azért, mert szeretné valaki, hanem az eszét is használhatja kicsit.

Nem is illendő a szülök/nagyszülők megkérdezése nélkül növelni a létszámot az ő házukba. De érthető módon furcsán venné ki magát az is, ha valaki egyeztetne a szüleivel és engedélyt kérne a védekezés nélküli szexre.

A gyermek apja hol van a történetben? Ő is odaköltözik a lány szüleihez? Arról is meg kell kérdezni a szülőket. És sokan vannak úgy hogy bár nem örülnek belemennek hiszen nem akarják a gyereküket cserben hagyni/híd alá küldeni az unokával. És így meg is valósul a kényszerhelyzet, ami sok jót nem szokott eredményezni.

Egyébként az elítélés azok miatt alakult ki akik felelőtlenül védekezés nélkül hoztak össze gyereket és máshogy nem tudnának fenn maradni. De biztos vannak olyanok is akik még hisznek a generációs együttélésben, és habár mevtehetnék hogy külön mennek inkább együtt élnek a felmenőkkel. Nekem mondjuk ez nem menne, mindig korlátozva éreztem magam a szüleimmel élve és a férjem szülei is mindenbe bele akartak szólni, de azért erőltették hogy lakjunk náluk, pedig akkor még gyerek sem volt. Nekem a szabadságom többet ér, mintsem hogy tudatosan bevállaljak egy ilyen helyzetet.

Nem kötelező házban lakni és nem kötelező saját ingatlanban lakni. De jellemzően az idősödő szülők nyugalomra vágynak és nem gyereksírásra. A legtöbb helyen ráadásul a ház mérete sem teszi lehetővé a kényelmes együttélést.

Aztán gondolom az otthoni költségekből (rezsi, karbantartás) nem veszed ki a részed. Így ez nettó élősködés.

#4

"És nem kell aláírni 3-4 gyerekre,eladositania magát azért hogy egyszer majd elmondhassa 50 évesen hogy övé a ház."

Bár ez lehet, hogy gyakori, de nem csak ez létezik, meg a szülők fölé cuccolás.

Vannak olyan fiatalok is (jelen!🤚), akik albérlet mellett spóroltak össze önerőre, mindenféle állami támogatás nélkül vettek maguknak lakást, és ehhez nem is adósodtak el 25 évre (csak 10-re).

Mondjuk rohadt sok lemondással járt, ez tény, de most, harmincasan úgy van úton az első gyerekünk, hogy a hitel már nem sok, saját lakásban élünk, és nem kellett a szülők nyakán éldegélni. Így is lehet.

Az én tapasztalatom,hogy aki nem tud(akar),gyerek nélkül, albérletben spórolni,az bárhol fog lakni, gyerek mellett semmit sem fog tudni spórolni.(átlagos gyerek mellett sem)

Albérletben éltünk a gyerek előtti volt félretett pénzünk,utaztunk,éltük az életünk.A gyerekünk 2 éves korában kezdődött a lejtmenet,mert nem nagyon kapkodnak a munkahelyek a kisgyerekes anyukákért,+ a gyerekem fejlesztésre szorul,fényevő, speciális oviba jár.Most az iskola előtti havi fejlesztése kb 80ezer forint lesz havonta+ vitaminok+speciális olajok+ruhák+speciális étrend.