Rühellem hogy nő vagyok, mit tegyek?

Hát, a mai világban bárki átoperáltathatja magát.

Nagyon fontos, hogy ezt a mentalitást ne add át a lányodnak, ha nem akarod tönkretenni az életét.

Keress újabb orvosokat, beszélgess a szüleiddel, járjatok utána és rendezzétek a múltból hozott problémáidat mert itt már a gyökereknél baj van és ha nem foglalkozol vele pontosan ezt is fogod tovább adni.

Én csodásnak érzem még így várandósan is magam, sőt most érzem csak igazán mennyire gyönyörű nőnek lenni.. hogy mire képes a testem, hogy hogyan tudok egy gyermeket táplálni az életemmek.. hogy a bennem rejlő női energiával hogyan tudok otthont teremteni.. hogy a nőkre jellemző finomsággal (ami simán fejleszthető), ügyességgel hogyan tudok alkotni..hogy a nőiséggemmel hogyan tudom tàplálni a férjem férfi energiáit.. persze ehhez kell egy férfi is melléd.. A nőiség messze túlmutat a testi adottságokon.. Jóval több rétegű ennèl és ha egyik vonatkozásban elkezdesz fejlődni az húzzamagával majd a többit is. Engedd megélni magadnak az anyaságot pl..és nem ehhez nem kell szoptatni nonstop.. hanem nevelj, ènekelj neki, a legnagyobb szeretettel törődj és gondoskodj róla és tudd, hogy ez a csoda többek közöttcsak azért létezhet mert te nő vagy..

Én kihasználom a nőiességem, vagyis ha nehéz tárgyat kell emelni vagy szerelni kell,cipekedni kell stb akkor " jaj én gyenge nő vagyok" szóval nőnek lenni egyáltalán nem olyan borzalmas. Az idővel a pasik teste is tönkremegy hisz mellük lesz, prosztata problémájuk lesz, mindig úgy érzik övék minden teher és mindent nekik kell megoldani, kamaszként küzdenek az erekciós problémákkal( vagyis bármikor feláll,sokszor akár buszon stb) akkor ott a mutálás hát az is kellemetlen, ismerősöm a mutálás miatt léphetett ki a kórusból. Szóval pasinak lenni sem könnyű, csak nekik másképp rossz.

A tej számomra nem volt undorító,ez a babám kajája és ennyi. Az egyetlen amit utálok nőként a menzesz és a vele járó görcs ja és rühellem amikor a szerelő/építőmunkás nem vesz komolyan bezzeg férjemet komolyan veszik. Amúgy a női lettél semmi bajom, a testünk meg idővel úgyis megöregszik...

"Nem igazán tudtak velem mit csinálni"

A pszichológus vagy a pszichiáter nem úgy működik, hogy odamész, elmondod, mi a gondod, és ő meggyógyít. Hanem feltárjátok a problémákat, és a szakember vezetésével elindulsz a gyógyulás útján, amihez a munka nagy részét te végzed.

Az írásodból süt, hogy te nem is akartad őszintén végigcsinálni ezt. Keress új szakembert, légy vele teljesen őszinte, és készülj fel rá, hogy ez hosszú, nehéz út lesz. Már ha akarod, hogy javulás legyen.

Szerintem neked más problémád van. Valamilyen megfelelési kényszer, aminek nem tudsz megfelelni? Van valami nagyon megnyomoritott nő-képed (anyakép) aminek nem tudsz/nem is lehet/nem is akarsz megfelelni? Szerintem ma már - a szülésen kívül - nem nagyon számít hogy nő vagy-e, ha ki tudod zárni a vélt vagy valós elvárásokat, bár ha friss anyuka vagy, akkor most inkább az anyaszereppel kellene azonosulni, és amúgy is lehet hogy szülés utáni depressziod van :(

Én nagyon sokat viaskodtam amúgy hasonló érzésekkel.

Kérdező, milyen (volt) az anyáddal a kapcsolatod? Milyen nőmintát kaptál tőle? Elindultatok ezen a vonalon a pszichológussal?

Bár én nem utálom, hogy nő vagyok, de mindig problémát jelentett megélni a női mivoltomat, mert anyám sem tudta, milyen nőnek lenni, nem tudott hiteles nőképet átadni nekem. A mai napig az énképem, az öltözködésemre hatással van (étkezési zavaraim is voltak), de már sokat javult a helyzet, köszönhetően a pszichológussal folytatott terápiának.

Mindig úgy éreztem, selejt vagyok a többi lány, majd nő között, nem tartozom közéjük. Nem tudok ösztönösen nő lenni, csak próbáltam másokat másolni. Nagyon nehéz volt ez. Erre csak rátett egy lapáttal, hogy meddő is voltam. Mintha igazolta volna a testem azt, hogy selejt vagyok, hisz a normális nő teherbe tud esni, gyereket tud szülni. Féltem attól is, ha mégis sikerülne, és lányom lenne, mi lesz, ha kudarcot vallok? Hogy tudnék én női mintát adni, ha azt sem tudom, milyen normális nőnek lenni?

Most babát várok. Biztos vagyok benne, hogy lelki akadálya is volt a sikertelenségnek, mert ahogy javultak a dolgaim, rendeztem anyámmal is a kapcsolatot, sikerült a baba (igaz, lombikkal).

Muszáj tovább folytatnod a terápiát, mert puszta akarat kevés lesz ahhoz, hogy ne torzuljon az ő női énképe is, éppúgy, mint a tiéd.

Meg persze elsősorban önmagadért is kell javítanod ezeken. Hogy normális életet tudj élni, elfogadd magad, és jól érezd magad a testbe, amibe beleszülettél.