Mennyire jellemző, hogy ha egy kiskamasz gyereknek meghal a háziállata, akkor nem szeretne másikat, mert úgy érzi, hogy "megbántaná, lecserélné ezzel" a régi állatát?

Szerintem teljesen normális ez a reakció is.

Ahogyan az is az lenne ha pár het után másikat akarna.

Mindenki máshogy "gyászol"

Kutyás vagyok mióta az eszemet tudom, és sokszor hallottam ezt azoktól, akik elvesztették a kedvencüket. Kutyát még sokszor fájóbb is, tovább is élnek és sokkal szorosabb a kötelék, ám egy biztos: a legtöbbet az segít, ha van másik állatunk.

Kutyáknál már akkor javasolt venni másik kutyát, ha az első elért egy kritikus kort (persze csak ha a körülmények engedik), saját tapasztalatom is az, hogy kiskutyával könnyebb elviselni az eltávozott hiányát. Hörikkel ez nyilván máshogy megy, és véletlenül sem mondom, hogy tukmálj rá egy új állatot, de elbeszélgethettek róla, hogy később esetleg egy hosszabb élettartamú állatkája legyen. De maga a kijelentés teljesen érthető és sokan élik ezt meg így, főleg az első állatuk elvesztésekor.