Az utóbbi időben felmerült bennem egy számomra fontos kérdés. Szerintetek melyik a fontosabb/ milyennek kell lennie egy általános iskolás gyereknek: inkább jó fizikumunak vagy eszesnek vagy mondhatni jó tanulónak?

Egyik szélsőség se jó. Se az, ha sportos, de buta, mint az éjszaka, se az, ha kitűnő, de olyan rossz állapotban van, hogy már száz méter séta után liheg.

De ha már muszáj választani, inkább a jó fizikumot választanám. Inkább legyen egészséges, fitt gyári munkás, mint elhízott, cukorbeteg, szorongó professzor.

Általánosban végig olyan 3-4es tanuló voltam. Sosem tanultam. Amit az órán hallottam, abbol éltem. Így a délutánjaim mindig szabadok voltak.

Ellenben sok osztálytárssal, akik hazamentek és estig magoltak. Oké, kitűnő bizonyítványuk lett, de életük nem volt.

Jött a továbbtanulás. Felvételit kellett írnunk. Nekem lett a legjobb, 85%al. A sok kitűnő jó ha 60-70%ot elért.

Én szakközépbe mentem, a többség gimibe. Majd én egy 2éves okj-re, utána pedig dolgozni, ők egyetemre, fősuliba.

2 hete volt 15éves osztálytalálkozónk. En megmondom őszintén, örömmel nyugtáztam, hogy kb én vittem a legtöbbre.

Aztán se főiskolám, se egy kitűnő bizonyítványom, se egy sportos alkatom. Pont beérem az átlagos testemmel.

Ha megfelelő mennyiségű mozgásra van lehetősége, az pozitívan befolyásolja a szellemi teljesítményét is. A gyerek adottságait és igényeit figyelembe véve én is valami középútra szavaznék: mozogjon is, de ne hanyagolja el az iskolát sem. A jegyek és az eszesség pedig nem feltétlenül függnek össze. Egy eleven, de jó eszű gyerek simán kaphat rossz jegyeket, ezt a családomon is látom. De pont az eleven gyerekeknél segíthet a tanulmányokban is az, ha sikerül kitapasztalni, mennyi mozgásra van szüksége (többre, mint az átlag, de akkor az iskolában is nyugodtabb).

Részemről sem az élsportot sem a - tanulmányi téren - versenyistállót nem bátorítanám, de ha a gyerek azt akarná, az más lenne.

Az eszes gyerek nem feltétlenül éltanuló.

Egyébként a kettő együtt.