Az apád szülés mikor vált “divattá”, hétköznapivá?

99-ben születtem és nem volt bent apám. És az én szülésemen se volt bent az apuka. Minek? Maradjon már annyi méltóságom főleg az előtt az ember előtt aki fontos hogy vonzónak lásson..

Évszázadokig tisztában voltak vele a nők hogy férfi embernek egy szülésnél semmi keresnivalója.

A testvéreim és az én születésemkor a '80-as években tudtommal nem lehetett volna bent az édesapánk, de a '90-es években hallottam már róla, hogy létezik ilyen, a kétezresekben meg már úgy tűnt számomra, mint ami tök általános, hogy lehet.

Nálunk lehetett volna apás, de a férjem azt mondta, hogy ha nem ragaszkodom hozzá, akkor inkább kihagyná. Ő ismeri magát, nekem meg nem hiányzott, hogy őt tolják ki a tolószéken a szülés után, mint az egyik barátnőm férjét. Jó, ha van bent valaki az emberrel, aki tudja támogatni, nekem ez a nővérem volt. Többször szült már, ismerte a helyet és a dolgok menetét is, előre megbeszéltük, mi az amit szeretnék/nem szeretnék, ott helyben kérdeznie sem kellett, tudta, mi történik, olyankor mi esik jól stb. Valószínűleg nem lett volna energiám ott helyben, hogy a férjemnek magyarázzam, mit csináljon. Ettől még ha szeretett volna, jöhetett volna. De valószínűleg nem véletlen, hogy hagyományosan régen is a nők voltak bent a szülő nővel.

Ha valamelyik apuka bent akar lenni, hajrá! Kell a nőnek a támasz, csak ne vegyék a lelkükre, ha esetleg goromba velük. Ja és a végére ne egy makulátlan tisztaságú helyszínt képzeljenek el, tökéletes frizurájú kismamával, gyönyörű, rózsaszín csecsemővel a karján. :).