Aki nem gondolkozik azon, hogy jó anya-e, az nem jó anya?

Ostoba kérdés.

Miért ne lehetne jó attól, hogy néha kételyei vannak?

#3 Fordítva, akinek nincs kételye, az lehet-e jó anya.

Amúgy szerintem igen. Pl. 3-4 gyerekes szülők szerintem kevésbé gondolkodnak ezen (kamasz korig), mint az első gyerekesek. Meg vannak azok a nyugisabb személyiségek, akik szerintem szintén nem sokat (pl. anyósom). Engem halálra tud idegesíteni, meg nem nagyon értünk egyet gyereknevelésben, de szerintem - a gyerekei alapján - az egyik legjobb anya lehetett.

Aki képtelen önreflexióra, az nem hiszem, hogy jó anya, legfeljebb meg van róla győződve, esetleg egyszerűbb fajta, és azért nem töpreng ezen. Pl. egy mélyszegénységi, 18 éves, háromgyerekes anyuka ezen filózna? Kétlem.

Szerintem a jó anya kérdés kapcsán is megállja a helyét ez az idézet:

"Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel."

Csak alapvetően az nem baj, ha valaki igenis megkérdi időnként magától önkritikusan, hogy jól csinálja-e.

Eleve ki q jó anya? Az, akit pl az első hozzaszolo annak tart? Miert? Mert az ő szubjektív véleménye szamit? Ha ő valakit rossznak tart, akkor az valóban rossz?

Kizart, hogy valaki az élete folyamán ne gondolkodnak el rajta, hogy jól csinálta e, amit csinált. Az is biztos, hogy abban a helyzetben mindenki azt tette, amit akkor q legjobbnak látott

Aki túl sokat képzel magàról, azoknàl àltalában lenne mit vàltoztatni, de ez nem csak anyaság fronton úgy eleve.

Utàlok mindenkit akinek nincs egy EGESZSEGES önkritikàja.