Miért csak egy gyereked van?

4-es stadiumu endometriozis.

3-4 gyereket szerettem volna, erre csoda, hogy ez az egy is lett. 35 evesen mar mehem sem volt.

Kettőt terveztünk, de a lányunk olyan nehéz eset volt, hogy úgy döntöttünk mégegyszer egy ilyen habitusú gyereket nem bírnánk.

Barátnőmnek nehéz szülés szintén nehéz természetű gyerek.

Ők várni akartak 3-4 évet. Aztán ahogy telt az idő (visszament dolgozni) a lányuk is egyre nyugisabb/önállóbb lett, úgy gondolta a csúcson hagyja abba 😅

Mert én ugyan végig nem csinálom mégegyszer az egész cirkuszt 😂

Viccet félretéve, mert mindhármunknak így kerek a család, mindenkire jut idő, figyelem, pénz és így csak félig őszültünk bele.

Egyet terveztem, de marad is az egy.

Sajnos nekünk egy gyerek való.

Én nem bírom fizikailag, se a testem (folyton begyullad, begörcsöl, beáll valami izmom a cipelés miatt) se a szervezetem (az alváshiány nagyon megvisel, nem bírom, ha megfelezném vagy megharmadolnám az alvásomat, biztos h kórházba kerülnék).

Apuka se bír több terhelést, így is alig van szabadideje, ha lenne még gyerek akkor az a fél óra se lenne.

1 gyerekre még tud vigyázni anyukám pár órát, kettőre már nem tudna.

Az első egy évben nagyon sokszor éreztem azt, hogy utálom az életem.

Nem akarok még többet abból, amivel egy gyerek jár.

Ezt az egyet szeretem, 1 éves így már kezdenek javulni a dolgok. De semmi esetre se dupláznék.

Hú de átérzem a 8-as válaszát! :)

Valamiért nekem 2 gyerek volt az eszemben mindig is (nekem is van tesóm bár nem jó a kapcsolat). Aztán ahogy közeledtünk a dologhoz, mondogattam hogy előbb egy legyen, majd meglátjuk. Most hogy egy van, azt mondom, ennek az egynek akarok normális szülője lenni, nem bírok el még eggyel.

34 vagyok, a gyerek 1.5 de 50-nek érzem magam sokszor. Fáradok, beáll, begyullad nekem is mindenem, fáj a fejem, fáj az élet. Az alvásmegvonás fél év után kihozta belőlem az állatot, szó szerint kifordultam magamból. Ma már jobban alszik a gyerek de egyszerűen a toleranciám nagyon visszaesett, kell a 7-8 óra alvás hogy ember legyek.

Agyilag se bírom sajnos, tudom magamról hogy nem tudnék ketté szakadni, és ha magamra nincs időm, destruktívvá válnék hosszú távon, az meg senkinek se lenne jó. Ja és mindezt úgy hogy a férjem HOs és teljesértékű szülője a gyereknek.

Imádom a fiam, csodás ajándék az életben, igaz mindig is tudtam nekem a kisgyermekkor lesz izgisebb (kimozdulni, kalandozni, ezer miértet átbeszélni). Mióta ehhez közeledünk, jobb. De ki akarom élvezni azt az időt, nem egy másikat bevállalni.