Miért nem engedi ki a "kezei közül" sok anyuka a gyerekét majdnem 3 éves koráig?

Azért nem mindenki tud laza lenni, ez mentalitás kérdése is. Meg nem mellesleg segítség kérdése is:) Én hagynám a gyereket, de nincs kire, így a kettesben, apával töltött hétvége egyelőre csak álom. A legközelebbi nagyszülő 90km-re, a többi még messzebb:)

Én nem vagyok túl parázós anyuka, hagyom apára is, ha arról van szó, hogy kikapcsolódásra vágyom.

Viszont nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz másra hagyni. Akárhányszor elmegyek (még ha csak anyáméktól a tesco-ba két órára, akkor is), azon agyalok, hogy jól tettem-e, hogy otthagytam. AZ eszemmel tudom, hogy igen, de a szívem nincs meggyőzve:))

Nem mindenki tud az eszére hallgatni, van akinél a szív győz, hiába tudja, hogy jobb lenne a gyereknek, nem megy:)

szia! 2 éves a lányom, és én az első perctől kezdve hagytam másra (muszáj is volt, mert dokihoz kellett mennem, és nem igazán tudtam, akartam magammal vinni.). amíg szopott, volt lefejt tej, nagyszülők, apuka, sőt még a bátyám is nagyszerűen el van/volt vele. Persze keres néha, de elmondják neki hol vagyok, mikor jövök és megnyugszik. Pedig anyás kislány. Én személy szerint nem vagyok annak a híve, hogy mindent csak az anya csináljon. Bármi történhet az életben, és soha nem tudni, mikor lesz szükség arra, hogy huzamosabb ideig gond nélkül el legyen a gyerek mással(persze nem idegennel). Nagyon hiányzik, amikor nincs velem, és az agyam álandóan nála jár.

Barátnőm nem bízta rá senkire a lányát( sokszor még a férjére sem). Egy hónapja küzdenek az ovival. Nem tud nyugodtan elmenni sehová, mert ha felébred a gyerek, rögtön ordít utána. Egyszr szerette volna rábíni a szomszédra(ismeri a kislány), de még vissza sem ért, és a gyerek fuldokolva ordított utána. és már 3 és fél éves. volt szó róla, hogy együtt járunk edzőterembe, és csak este tudott volna jönni, amikor a gyerek már alszik( kb9-fél 10-re értünk volna oda). Én este már nyugiban szeretnék lenni, nem pedig súlyokat emegetni. ez van.

Nem szeretek olvasni,de most elolvastam mindent.

Hát,nem tudom,más hogy van ezzel,de nekem 2 gyerekem van,mind a 2 szopizott, sőt, este még a kicsi (15 hónapos) szundi előtt rajtam van. Én nem tehettem meg,hogy valamelyik családtagra ráhagyjam a gyereket,mert a párommal magunk voltunk, és hogy legalább én elmehessek? Ó,de jó lett volna néha gyerek nélkül! Sajnos az apuka nem ér rá,annyira,hogy az esti fürdetés utáni jó éjt puszi is rendszeresen elmarad. Mivel senkit nem ismertem itt,így nem jártam el sehova(most, hogy már van ismerős,meg azért nem tudok eljárni,mert a nagy félnapos az oviban,mire haza jön,főzni kell,+ fával fűtünk-most 2 egyébként 3 helyen, azt is én csinálom... az a napi fél óra nem elég,hogy bárhova is menjek) A lényeg,hogy bár egész nap velem volt a nagyobb lány, még így is elment nyaralni a nagyszüleihez és 2 tesómhoz,mindenki 30-40 km-rel arrább lakik. Most amúgy 3,5 éves. Most kezdte az ovit, ami nálunk annyi volt,hogy első nap bevittem,megmondtam Neki,hogy délben jövök érte,és kész. Nem volt hiszti meg hasonló dolgok. Mi több,az óvónéni meg is dícsérte,hogy "milyen ügyes,talpra esett kislány,milyen ügyesen tornázott hétfőn..."

Persze előtte magyaráztam neki,milyen jó dolog az ovi. Ami nekem nehezemre esik,az az,hogy kirándulni elengedjem az ovival egyedül, így az apja megy vele.

Nagyon féltem,hisz az anyja vagyok! De szerintem ebben az is benne van,hogy nekem itt rokon 1 sincs, a páromnak meg ide került az apja megy a nagyanyja meg az öccse.

Most,hogy itt lakik a papa,és rá ér,akkor van hogy ő viszi hozza oviból a nagyot, vagy ha rövid időre el kell mennem (szülői) akkor Ő van a csajokkal. Fél napra még nem hagyom vele a 15 hónapos lányt,mert sokszor,amikor egyértelmű,hogy mi a baja a kis csajnak is képes megkérdezni, hogy "Mi a baj,Életem?"

És,igen valóban ápolni kell a kapcsolatot a párunkkal, ami nálunk abból áll,hogy végig hallgatom a napját. Már 2 hete nem voltunk még ÚGY sem együtt.(rengeteget dolgozik fizikai melót)

Amit én a legideálisabbnak tartok a gyereknevelés terén,az az,hogy anyuka,ha meg tudta szülni a gyereket,akkor 3 éves koráig ne menjen dolgozni. Ez sosem fogom megérteni.

Továbbá,igen is,kell a gyereknek hogy néha ne csak anyucit lássa (fél éves kor után,ha anyatejes,ha tápszeres),-persze anyucinak is jól esik néha egy kicsi szabadság,még ha annyi időre is,míg elmegy a boltba. Ezt ugye tapasztalatból írom. Nagyon szeretnék már csak egy pár órát magam tölteni a párommal, de sajnos nekünk ez nem adatik meg.

Remélem,mindent leírtam,amit akartam.

Tudod, ez legyen mindenkinek a maga döntése! Vannak lazább anyukák, akik úgy gondolják, nekik is jár a szülés előtti szabad élet és minden héten leadják a gyereküket a nagyszülőknek, rokonoknak, hogy kicsit a gyerek nélkül legyenek. Aztán van a másik véglet, akik akkor érzik jól magukat, ha a gyerekük velük van. Nem hiszem hogy ha a gyereknek egyik vgy másik mód megfelel, a szülőnek is jó, akkor baj lenne egyikkel vagy másikkal. Akkor van gond, ha nem jó valamelyiküknek az, ahogy csinálják. Tudod, nem hiába mondják azért, hogy az első 3 év a kötődés időszaka, amikor a kisgyereknek ELSŐSORBAn az anyjára, apjára van szüksége. Később már könnyebben elszakad tőlük,mert tudja, hogy vissza fognak érte menni és már maga is kíváncsi a nagyvilágra... Nem mondom, hogy rosszat tesz az, aki néha "leadja" a gyerekét a nagyszülőknek, mert a kicsinek nem lesz tőle baja, de nem hiszem, hogy minden 3 évessel gond van a beszoktatáskor, ha nem tölt minden hétvégét a nagyinál :) (tapasztalatból írom, óvónő vagyok)

Az enyémek elég ritkán voltak a nagyikra hagyva, mert anyósom nem vállalta soha őket (nem is szívesen hagynám rá egyiket sem,mert nem bízom benne), anyu pedig dolgozik. Óvodás korukig legtöbbször velem vagy apával voltak, mégse volt soha gond a beszoktatással, at idegenektől se féltek, igaz, rengeteget mentünk velük mindenhová pici koruktól... Nem hiszem, hogy bármi bajuk lett volna amiatt, hogy sokat voltunk együtt, mert már a 3 nagy kamasz és nem venni rajtuk észre semmi hiányt, máig nagyon nyitottak, rengeteg barátjuk van :) Szóval, mindenki tegyen szíve szerint, úgy, ahogy a gyereküknek és nekik megfelel...

Én azt gondolom,hogy az állhat a háttérben,hogy bizonytalanok ezek az anyukák.Nem bíznak magukban sem,hogy bízhatnának akkor másokban?!Ezért szeretnék felügyelni a gyerek minden pillanatát.

De vannak olyan anyukák,akik mindent jól átgondolnak,tovább látnak a gyereknevelésben mint az adott hét,vagy hónap.Megnézik a családban kinek mik a lehetőségei,mire képesek a gyerek ellátásában,és így hozzák meg a döntéseiket.Amik lehetnek,jók,vagy rosszak is,de majd megoldjuk valahogy az biztos......

Tetszik ez a "ridegtartás" én "fakírnak" szoktam jellemezni magam az ugyan ilyen hozzáállásom miatt mint te.:)

De különben úgy látom,hogy tényleg sokkal nyitottabbak és alkalmazkodóbbak a gyerekeim emiatt.Számomra is az ovis beszoktatás,meg mamánál nyaralás körüli herce-hurcák teljesen ismeretlenek.

(ja-pedig szoptattam mindkettőt 1 éves koruk utánig)

Jaj de szeretném néha odaadni a nagyszülöknek..... Csak egyszer tudnánk a férjemmel elmenni egy étterembe vagy csak sétálni. DE egyik nagyszölö 210km-re van a másik 150km-re. Itt csak haverok vannak akiknek még nincs babájuk ugyhogy nem is szivesen vállalnák még az én 10 hónapos csöppömet. Egy hónapja hazamentem a szüleimhez egy hétre, hogy majd milyen jo lesz nekem mert ott lesz aki ránézzen. Aha vasárnap mentem és csütörtök reggelig szó szerint a nyakamban volt és ha csak valaki ránézett akkor kiborult. Aztán valami megváltozott és csütörtök reggel már a nagyival játszott és nem is kellett, hogy a közelben legyek. Attol kezdve mindenkivel elvolt ugy ahogyan előtte is. Szoval én akkor adtam volna, de nem ment.

Ezt csak azért irtam le, mert nem mindenkinek a saját választása az hogy mindig ő van a babával. Az meg szerintem egyértelmü, hogy egy ilyen pici babát nem adok oda több napra olyan helyre ami legalább 1,5 órányira van tőlem.

Amugy apukájával bármikor otthagyom bár meg van bennem a természetes féltés akkor is.

Majdnem 2 éves a lányom. Nekem nincs rá igényem, hogy nélküle legyek, sőőőt határozottan rosszul érzem magamat nélküle. Apukájával este 8-tól mienk az este, amikor a lányunk már alszik.

Egyébként nincs is senki, aki vigyázna rá, de ez nekem nem baj.

Mindenhova jön velem, eddig sehol nem okozott gondot.

Nem tudom, hogy ez a jó kapcsolat alapja vagy sem, de nekem ez így jó, a férjemnek is így jó, és a lányunknak is így jó.

De megértelek téged is, azzal sincs bajom, ha valaki "lepasszolja" a gyerkőcét pár órára vagy napra néha.

Különbözőek vagyunk, de ez így normális.

Én pont úgy vagyok, mint a 12.33-as anyuka!

De szeretnék apával tölteni egy estét kettesben, nincs is nagyobb kívánságom. De egyikünk szülei 200 km-re, a másikunké 250, havonta egyszer tehetjük meg, hogy haza megyünk, ilyenkor pedig nem az a fontos, hogy mi kettesben legyünk, hanem, az hogy tudjak néhány szót váltani a családtagjaimmal és együtt legyek velük. Itthon a férjemre rá tudom hagyni a lányomat (2,5 éves), az első perctől kezdve elvannak kettesben, de a férjem látástól vakulásig dolgozik, van, hogy este 8-kor ér haza, akkor meg már én hova menjek, meg ha mennék is akkor meg a férjem nem látom. Hát ez van, sajna ezen nem tudok változtatni én szívesen ráhagyon a gyereket a családból bárkire, de idegenre nem, így egy bébiszitter kilőve, nameg meg sem tudnánk fizetni.

Nem mindenki olyan szerencsés kedves kérdező, mint Te, hogy hopp egy 1 hónapos csecsemőt odaad anyunak két szopi között. Így lehet, hogy igazad van a lányom hozzám van láncolva 3 illetve kb 5 éves koráig, mert jön a kistesó és itt még az oviba sem veszik be csak a kötelező utolsó évre. A 60-70 ezres magánovit meg számomra lehetetlenség kifizetni gyedből!

Hát ennyi, csak hogy lássd, hogy nem mindenki azért nem engedi el a gyerekét, mert nem akarja!

Szia,

2 éves a fiam és ő sem volt még nélkülem pár óránál többet. Ez eléggé összetett dolog, az egyik fele, hogy egyik nagyszülő sem megbízható sajnos, ill. amelyik az, az nem igényli a kisfiam társaságát. ez van. Apa vigyáz rá, ha dolgom van, de mai napig sír utánam, pedig kiegyensúlyozott, okos, nem egy hisztis gyerek, egyszerűen anyás, én meg "babás" mert ugyanolyan rossz nekem nélküle, mint neki nélkülem. Alig várom, hogy hazaérjek hozzá. Biztos nehéz lesz az oviba szoktatás, talán nekem nehezebb is....de megvan ennek is a pozitív oldala, hogy ennyire "össze vagyunk nőve". Azért félre értés ne essék, nem lógok a fiam nyakán, egyedül is szinte mindent megcsinál, másokkal is eljátszik, de a szeme sarkából mindig figyel, hogy ott vagyok e. :)