Én vagyok a "szigorú anyuka" mert nem engedem hogy a tini gyerekem alkoholt igyon és bulizni járjon?

Az én szüleim szerintem ezt nagyon jól kezelték, sosem kellett hazudnom, hogy hova megyek, mindig engedtek bizonyos feltételekkel. Ezt a példát próbálom majd a gyerekeimnél is alkalmazni, persze a kor sajátosságait figyelembe véve majd. Van addig még vagy 10 évünk.

A saját baráti körben is láttam anno, hogy akit nem engednek, az úgy hazudik, mint a vízfolyás, a barátok meg falaznak neki, ha utánajársz és lebuktatod, azzal meg csak ásod és ásod a gödröt.

A szüleimmel ittam meg életem első felesét 13 évesen. Nem tudom, hogy direkt, avagy véletlen, de jó taktika volt ebéd előtt kínálni, 20 perccel később majd lefordultam a székről. :D Ott megtanultam, hogy mit okoz az alkohol és hogy ilyet nem igen szeretnék egyedül, védett környezeten kívül. Sokat meséltek nekem drogos balesetekről, discos balesetekről a saját fiatal éveikből, így valahogy belémivódott, hogy az alkohol mértékkel oké, de sosem drogoztam! Megtanították, hogy nem teszem le sehol a poharam, nem hagyom ott, ha ott hagyom, az kuka, inkább vegyek másikat. Erre nem szabad sajnálni a pénzt. Ismeretlenektől meghívást nem fogadok el, ha mégis, akkor úgy, hogy előttem töltik ki a pultban. Megtanították, hogy soha nem ülhetek be senki mellé ilyenkor autóba, ha szórakozni megyek, csak ha az valamelyikünk szülője, ismerjük és józan! Ez nekem annyira alap volt, hogy sosem esett nehezemre betartani. Egyébként 90%-ban vidéki barátaim voltak és mindenkinek 22.30-23.00 között ment haza az utolsó busza, vagy hajnali 5 körül ment az első. Egy párszor kivártuk a hajnalit, de az azért járt akkora macerával, hogy inkább mindent az utolsó buszig szerveztünk, így a szüleinknek sem volt különösebb ellenvetése. Mi a legnagyobb bulikból is hazaszivárogtunk volna már 2-3 körül. Az is kikötés volt, hogy ők nem fognak az éjszaka közepén mászkálni értem heti szinten, így ez is alapszabály lett. Inkább mentem haza az utolsó busszal.

Szerencsére mi is vidéken lakunk, így az én gyerekeimnek is lesz egy "utolsó esti busza". :D Az alapelveket meg addig megpróbálom beléjük nevelni és szép fokozatosan "egyre messzebb" engedni őket. A tiltás nem jó. Inkább tudjam, hogy hol van és merjen felhívni az éjszaka közepén is, ha gondja van.

16-18 évest is bezárni a 4 fal közé azért elég beteg dolog...

Az én anyám is ilyen mindent tiltó idegbeteg volt, semmi másból nem állhatott az életem mint suli, haza, otthon , lecke, házimunka, suli, hazamenni, otthon, lecke, házimunka. Csak azt érte el vele, hogy elegem lett, magányosnak éreztem magam, kívülállónak és megteremtettem magamnak egy minimális szabadságot hazudozással. Különóra suli után, táncpróba suli után. Ezek helyett pedig elmentünk ide oda barátokkal és csak ez után mentem haza, + elkezdtem randizni, lett kapcsolatom is, de otthon senki nem tudott róla, nem mertem elmondani. Mindig azt hallgattam otthon, hogy azok a lányok akik fiúznak tizenévesen azok qurvák , meg terhesek lesznek, meg isznak, drogoznak stb. És ment a zsarnokoskodás, amíg otthon élek és az ő kenyerüket eszem, addig csak tanulás és iskolai dolgok lehetnek stb. Feljogosítva érezték magukat arra, hogy minden pillanatomat bekorlátozzák, csak mert megcsináltak. Undorító.

Utáltam otthon élni. Ja és nem lettem se terhes, se qurva, se drogos, se alkoholista, még csak dohányos sem. Fiatalon sem és felnőttként sem.

Ezt szeretnéd a saját gyerekednek? Hogy így érezzen? Hogy ilyesmire kényszerüljön? Hogy egy kis levegőhöz jusson anélkül hogy az anyja folyton a seggében lóg, ellenőrzi, korlátozza ? Nem hagyja élni? Komolyan?

Egy 14 éves még rendben van, túl fiatal, de 16-18 évesen gyakorlatilag ártatlanul bezárni, szobafogságra ítélni egy gyereket beteg dolog.