Nárcisztikus szülőtárssal milyen tapasztalataitok vannak? Mi működik, hogy lehet békében együttműködni, hogy a gyerekek a legkevésbé sérüljenek?

A nárcisztikus düh

Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket. Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük..

[link]

Ha az égvilágon bármit tiszteletlenségnek vesz,

-indulnak valahová és adok egy flakon vizet- kritikának veszi, hogy ő nem tett

-ha a gyerek jelzi, hogy túl szorosra kötötte a sálat

-ha megkérdezed, hogy a töltőre szüksége van e még-

az égvilágon mindent beszólásnak, kritikának célzásnak vesz- tehát kb akármikor akármiből lehet hatalmas dráma- ha kérdez valami infot és mondom nem tudom, de szerintem az email csatolmányában lehet az a részlet-

és mindezekre toporzékol, ajtót csapkod, gyerek arcába dob, elvonul, vagy úgy kezd vezetni hogy mindenki halálra rémül tőle-

én erről beszélek. Nem manipulációról vagy mosolyogva terrorban tartásról.

Úgy látom, mindenki csak a saját élethelyzetéhez hasonlókat tud elképzelni..

Mikor már úgy élsz, hogy próbálod ezeket kikerülni hogy ne legyen nagyjelenet- de nem lehet, mert tényleg bármit képes annak venni, és a leghétköznapibb dolgokat, mi legyen az ebéd vagy kinőtte a gyerek az ágyát ki kellene cserélni- se lehet megbeszélni ezek miatt, hidd el, hogy ez nagyon rossz.