Volt köztetek olyan, akinek lakásban élve szenvedés volt gyereket nevelni, de kertes házban jobb lett a helyzet?

Nem feltétlenül.

A gyereknek gyerek társaság kell, a kertben az meg nincs..

Én kertes házban nőttem fel, egyszer nem voltam csak úgy játszani a kertben. Bandázni akartam.

Kertesben kezdtünk a férjemmel, de nem tudtuk ugyanez miatt kihasználni, csak a meló volt vele. Most nincs kert, százszor jobb.

De nagyon gyerekfüggő, az tuti.

Mi most lakásban lakunk, nem kín a gyereknevelés, pedig hasonló korúak a lányok, 3 a nagy és fél éves a kicsi. Tény, hogy sokat vagyunk lakáson kívül, de ez valóban segít.

Mi nyáron költözünk kertesházba - de kicsi lesz a kert. Kis gyerek-kis kert-kis gond :D Pont arra lesz elég, hogy nyáron tudjanak pancsolni meg legyen kint valami hinta-csúszda, hogy ha nincs kedvünk játszótérre menni, akkor legyen valami alternatíva, de egyébként nem várom a kerttől, hogy bármiben is könnyítsen az életünkön. Kényelmes lesz sok szempontból, de attól még ugyanúgy el kell mennünk majd a közeli játszótérre, ha igazán le szeretném fárasztani a nagyot. De szeptembertől ovis lesz úgyis, na attól már várok változást bőven, azért ott már egészen biztosan lesz soksok szociális élménye, lehet, hogy túl sok is :D

Jobb sokkal a kertes, azert nem kell mindig öltözködni, cihelődni a játszótérre.

Nyilvan járunk mi is játszóra, de nem minden nap

Dolgozunk is, nem is tudunk minden nap munka, ovi után oda rohanni.

De a gyerek elvan a kertben is, trambulinozik, rollerezik, homokozás, kutyázik, kertészkedik velünk. Sokkal jobb mint bent a házban. Amúgy se vagyok oda a játszóért, jópofizás meg társai nekem nem jön be, de nyilván miatta azért jarunk ha úgy van..