Boldognak érzed magad anyukaként? Ha tudtad volna, hogy hogyan fogod megélni az anyaságot, ugyanígy döntöttél volna (vállaltál volna gyereket)?
Ha olvasok ehhez hasonló kérdéseket, hogy pl. megbántad-e, hogy gyereket szültél, vagy ha tudtad volna, hogy ilyen lesz, vállaltál-e volna, akkor egy pár anya mindig írja, hogy nem, soha nem szülnék, de sohasem írják utána, hogy miért/mi az oka.
Persze tudom, nem tartozik ez senkire, de ha azt mondják, szívás az anyaság, akkor miért vállalják be annyian?
Mostanában is elég sokan írnak ki kérdéseket a terhességgel kapcsolatban, akik jelenleg babát várnak.
Például ilyen válasz is volt, hogy: "Mióta anya vagyok, úgy érzem, megszűntem létezni, mint ember, nő, feleség."
"Szívás az egész anyaság, hiába várod, hogy jöjjön egy jobb/könnyebb időszak, de mindig lesz valami."
Szóval ez azt jelenti, megbánta?
válasza:Sokan külső nyomásra vállalnak gyereket. Nézd meg a sok itteni kérdést tesztekről, mennyire türelmetlenek. Nem bírnak várni, mert nekik azonnal kell eredmény.
Én megmondom őszintén az anyaságnak borzasztóan sok árnyoldala van. Lelkileg fizikailag megterhelő. De mégis van valami, ami miatt boldog vagyok, a gyerekem elégedettsége, mosolya, szeretete. Egy-egy hisztinél, vagy betegségnél azt mondom magamban ennyi volt én sosem csinálnám ezt tovább. Mégis csinálom. Mert minden hiszti és betegség elmúlik egyszer, utána megint "kisüt a nap".
Nekem a gyerekvállalás nem a nőiesség csúcsa, mert a gyereken kívül is van életem, el nem ért céljaim. Csak az érzi kudarcnak és megbánásnak, akik erre tették fel a női mivoltukat.
válasza: válasza:Én is írtam ahhoz a kérdéshez, ahonnan kimásoltad ennek az anyukának a válaszát.
Konkrétan itt ülök az ágyon, fáj a hátam, a karom, a derekam, égnek a szemeim.
Gyűjtöm az erőmet, hogy pakoljak, ami 3x annyi időbe telik, mint egy kipihent embernek, ha apa nincs itt akkor 10x annyi időbe.
Totál le vagyok amortizálva, úgy érzem ez nekem túl sok, én ezt a terhelés nem bírom.
Voltam idegösszeroppanás közeli állapotban, akkor mentünk szülő-csecsemő konzulenshez, ő sokat segített nevelési módszerekkel (minden gyerekhez más módszer kell, kb mindent lehet 10 féle képpen csinálni és így nem kellett 10 dolgot magamtól kipróbálnom 10 féle képpen).
Nem akarok felkelni, nem akarok megmozdulni, pihenni akarok, csak sorozatot nézni és aludni.
De ha van is egy-egy olyan nap, amikor tudok pihenni kb semmit nem ér az általános állapotomat nézve.
Egy rossz alvó, iszonyú aktív gyereket kaptam, aki mellett semmi pihenés nincs.
De mindegy mert más 3 gyerek mellett kevesebbet pihen, mint én az egy nagyon aktív mellett, úgyhogy itt inkább én vagyok a "hiba" a gépezetben. Az én tűrőképességem nagyon gyenge.
Van anyuka, aki 2-3x szoptat éjjel és teljesen kipihent, én ha 1x kelek, akkor is mosott sz.r vagyok.
3 gyerekkel az ember le se ül egy pillanatra sem, én 1 gyerekkel azért tudok pár pillantra elcsendesedni, mégis ki vagyok teljesen és szenvedek.
Szóval függ a gyerektől is és az ember terhelhetőségétől is.
Nézd meg mennyi apuka lép le, amikor megszületik a gyerek, mert nem bírja a terhelést. Az anyákkal ugyanez van, csak ők nem lépnek le.
válasza:Az anyaság boldogság igen. Imádom látni a gyerekem örömét, feledtetni a bánatát,támogatni, segíteni. A szeretetét semmiért nem adnám oda soha. 6 éve vagyok anya, és boldog vagyok.
Ugyanakkor anyaként a nőiesség háttérbe szorul. És hazugság volna azt írni, hogy én nem érzem ennek a nehézségeit. Anya vagyok, feleség vagyok, és a harmadik részem,a nő valóban háttérbe szorul mellettük. Érzem a hiányát, de tudom miért adtam fel.
válasza:Nekem a gyerekkel lett teljes az életem, 3-4 éves voltam, mikor anyukámat azzal zargattam, hogy mikor lehetek már én is anyuka?!
Mindig vannak rohadt nehéz időszakok (hasfájás, fogzás, dackorszak, betegségek stb) amikor csak a zuhany alatt bőgök, de tudom, hogy elmúlnak, és összességében sokkal több a jó, mint a rossz.
Ha tehetném se változtatnék semmin.
Sőt.. Mostanában sokszor felmerül a következő gyerek gondolata köztünk. :)
Köszönöm a válaszokat.
#5, én értem, hogy nehezen bírják a terhelést, de akkor sem az a megoldás, hogy lelépnek.
Akkor ennyi erővel milliók maradnának anya nélkül, (persze gyerekek) mert az biztos, hogy nem vagyunk egyformák, és rengeteg embernek gyenge a teherbíró képessége, de egyedül nevelni gyereket hatalmas szívás.
Az anyaság árnyoldalaival tisztában vagyok, (kialvatlanság, dackorszak, szoptatás nehézségei, tanulás a gyerekkel, stb) de egyre jobban kezdem észrevenni, hogy valahogy sokan nem veszik figyelembe a szép oldalát is, pl. amikor odamegy hozzád, és azt mondja, szeretlek anya, vagy a közös pillanatok társasozás közben, a nevetések, amikor mond egy viccet, és levesz a lábadról, vagy jó jegyet kap, első lesz egy versenyen, ha az adott dologban jó, stb.
Egy csomóan csak azt írják, hogy "soha nem vállaltam volna, ha tudtam volna, hogy ilyen lesz", vagy "az egész egy nagy szívás", "hiányzik a régi életem, a mostanit elcsesztem", stb.
#7, ilyesmi választ vártam! :D
Végre van olyan, aki nem csak nyűgnek tartja az egészet, mint egyesek..
válasza:Nem bántam meg, iszonyat sokat küzdöttünk, és már élvezem.
De bevallom, 4-6 hetes koráig még annyira ki voltam f*szulva, főleg azért, mert küzdöttem a szoptatással. Miután ezt az akadályt legyűrtem, az hatalmas önbizalmat adott.
Szóval mikor 4 hetes korában meglátogattak kolléganők, még nem volt őszinte, mikor azt mondtam, szeretem az anyaságot. Inkább kétségbe voltam esve, hogy szarul csinálok mindent.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!