Mit tegyek, ha a gyerekem utál?

Gondolom történt valami nagyon durva, amiért látni sem akar.

Próbáld megtudni hogy mi lehet az oka. Ha ő nem mondja el esetleg testvérektől, rokonoktól, barátoktól, valakivel csak szokott beszélni. Ha sikerült kideríteni mondd el neki hogy szeretnéd jóvátenni, kérd hogy adjon neked esélyt rá. Te pedig adj neki időt. Vannak dolgok amiket nehéz megbocsátani. Ha egyáltalán nem hajlandó kommunikálni veled, valahogy hozd a tudtára (szóban, levélben, e-mailben, szintén rokonokon keresztül, ahogy sikerül) hogy mindig számíthat rád, bármi is történjen vele a jövőben, az ajtód nyitva áll. Innentől ne zargasd egy darabig. Szülinapján, névnapján, Karácsonykor, Húsvétkor hívd fel, próbálj beszélgetni vele, akár éveken át. Ez mindig egy új lehetőség. Ő is változik, alakul az élete, lehet hogy egyszer megint a családja felé fordul. A lényeg hogy sose mondj le róla. De csak finoman, lassan közelíts hozzá, mert az erőszakos nyomulás esetleg pláne elriasztja.

Hány éves?Kivel él?Mióta?Kivel mész át?Annyi kérdőjel van ebben a történetben,hogy ilyen kevés információ birtokában képtelenség bármit is tanácsolni.

Próbálj visszaemlékezni,hogy ez mióta van igy.Valami történt,de mi?,,

Nem lehet,hogy depressziós?Esetleg történhetett vele valami,amit nem tud feldolgozni?

Valószínűleg megérdemled kedves kérdező, egy ilyen reakciónak komoly okai vannak. Én sem beszélek a családommal és ezt a lépést már réges-régen meg kellett volna tennem. Sajnos csak 32 évesen jutottam el addig, hogy a családom által többször tönkretett életemet ezúttal úgy tegyem helyre, hogy ne tudjanak beleavatkozni: lakhelyváltás, munkahelyváltás, teljes elszigetelődés, épp csak a nevem nem változtattam meg, de fontolgatom.