Sok gyermekes anyukák akik elváltak vagy elhagyott a férjük hogy oldjátok meg?

Anyósom 5 gyerekkel maradt egyedül annak idején. Néha szokott mesélni, hogy bizony volt olyan, hogy a nagyobb gyerekek vigyáztak a kisebbekre, mert nem tudta megoldani a felügyeletüket és neki muszáj volt dolgoznia, hogy eltartsa magukat. Szülői segítsége nem volt, a bébiszitter pedig akkor még nem volt olyan elterjedt, illetve pénze sem lett volna rá. Sajnos, volt olyan is, hogy hó végére nem maradt pénz, ilyenkor kénytelen volt kölcsönkérni, de értelemszerűen a következő hónap emiatt eleve nehezebben indult anyagilag. Azt is tőle tudom, hogy ő semmilyen segélyt soha nem fogadott el, illetve nem kérvényezett, de ma már azért bőven van lehetőség erre is.

Talán érdemes lenne belépned ilyen jellegű csoportba facebookon, biztos van egyedülálló anyáknak is csoport a sokmillió anyás csoport között. Az is lehet, hogy találnál a környéken egy másik egyedülálló anyát, akivel tudnátok egymásnak segíteni.

Azért nem lehet az (20-30-40-50) évvel ezelőtti világot összehasonlítani, mert értékrendekkel más volt.Mások voltak az elvárások,igények, lehetőségek is.A nem egyedülállóknál is a nagyobb gyerekek vigyáztak a kisebbre,meg simán dolgoztak a kertben,állatok mellett, földeken,egyedül jártak boltba,iskolába,bandáztak hétvégén,rengeteg kulcsos gyerek volt.Egy 8-10 éves simán tudott egyszerű dolgokat főzni(és hagyták neki), be tudott gyújtani,tudott mosni,legalább a sajátját.Nem volt ennyire megkötve az anyukák keze mint most.Az anyukák nagyon nagy része tudott varrni,kötni,horgolni az ügyesebbek nem csak maguknak hanem eladásra is csinálták,és lett plusz bevételük, és nem lihegett a nav a nyakukban.Az étkezéseknek szabályaik voltak, nem ettek egész nap, nem voltak nasik (rengeteg pénz,és manapság kb alap dolog)stb.

Keresztanyám rokona 1944-ben(még a háborúban) elveszítette a fél karját+ a férje sem jött vissza,és 5 gyereket nevelt fel, iskolázott ki egyedül.

Nem voltak boldogabbak.

Csak az idő szépíti a nehéz emlékeket