2,5 év korkülönbséggel kinek hogy alakult az első pár hónap?

Nálunk 2 év 8 hónapos volt a középső mikor a pici született. Sokkal jobban alakult és könnyebb, mint amire számítottam. Azt hozzáteszem, hogy a kicsi igazi mintababa. Szinte soha nem sír, éjszaka is csak mozgolodik ha megébred, nem kell altatni, csak leteszem, otthagyott és elalszik. Ellenben a középsőt még mindig altatom.

Mi egy szobában alszunk 4en, középső nagyon ragaszkodik, a kicsit meg így tudom biztonságban, pedig lenne nekik külön szoba.

Szerencsére féltékenység egyáltalán nem volt, nincs, remélem már nem is lesz. Az első pár hét nagyon nehéz volt, de aztán kb 6-8 hét alatt mindenki megtalálta a helyét az új felállásban. Most a pici 4 hónapos, a középső 3 éves, imádja a kicsit. Sokszor odamegy hozzá, keresi, játszik vele, hintáztatja, ölelgeti, mondja neki hogy szereti. Már a napirendjük is kb összeért, mert délben legtöbbször együtt alszanak. A pici még délelőtt és délután is alszik. Nálunk abszolút jó ez a különbség.

Szia, pont ekkora volt a nagy, amikor a pici született, aki most 8 hónapos. Először is az alvás, hát az nagyon gyorsan kiderült, hogy nem tudjuk őket egy szobában altatni, mert a nagy felébredt a kicsire. De vannak gyerekek, akik nem ébrednek. A mai napig külön szobákban alszunk velük, a kicsihez óránként kell kellni pilanatnyilag mozgásfejlődés és fogzás miatt, betegségek is voltak stb, hát így tudjuk mwgoldani.

Amúgy közönyösen fogadta, nem babusgatta, de nem is gyűlölte vagy bántotta. Az alvás volt a legdurvább nálunk, elkezdett a nagy is éjjel 4-5 alkalommal ébredni, akkor is, amikor külön mentem a kicsivel. Durca időszak volt a férjemnek. De 3 hónap után a nagy újra elkezdte átaludni az éjszakákat és azóta sincs gond. Most kezdi jobban érdekelni a kistesója,m néha szeretettel közelít hozzá, de néha durvábban. Azt, hogy vigyük vissza, nem mondta soha.

Nekünk kevesebb, 2 év volt :D

Szerencsére a nagy imádja a kicsit, nem volt semmi féltékenykedés, viszont az első 3 hónap piszok kemény volt, mert a második babám az az igazi letehetetlen gyerek, mindig ott kellett lennie, mindig fogni kellett, és így csinálni mindent a naggyal. Az dackorszakozott, a kicsi ordított, naponta többször egyszerre tolták. Megszokni, hogy semmi, de semmi énidő, mert nagyon ritkán alszanak egyszerre. Állandó rohanás, hogy mindkettőt ellássam, de azért mocsokban se lakjunk.

Most a kicsi is féléves már, elvan a játékaival, kúszik-mászik, így sokkal egyszerűbb.