Védőnő ellen hol tudok panaszt tenni?

Falun vagyunk, nem tudom hova tartozik. Gyerekorvos meg a védőnővel egy helységben rendel heti 1x.

Mindenre van rossz szava, elavult tanácsokat ad, folyamatosan kritizál, bejelentkezés nélkül jön, majd “ráül” a csengőre, nyomogatja, amíg ki nem megyünk. Tegnap volt itt, hogy megbeszéljük az oltásokat. 7 hetes a babám. Kezet nem mosott, felkapta a gyereket. Fél óra múlva meg olyan hurutos köhögőroham kapta el, hogy azt hittem már befullad.

Amikor hazajöttünk a kórházból, ugye jött másnap. Azt mondta szól, hogy mikor. Persze szólt, mikor itt állt a kapuban, majd rátagasztotta az ujját a csengőre. Épp aludtunk egyébként. Sebes bimbókkal azt a tanácsot kaptam a kórházban, hogy legyenek levegőn, ill aznap hajnalban lövellt be a tejem, melltartót elviselni sem tudtam. Köntös volt rajtam csak felül. Azzal kezdte, hogy vegyek fel egy melltartót de rögtön, mert lógni fognak a melleim, ha így hagyom. Azonnal húztam fel a redőnyt, mert nem kap elegendő D vitamint a baba ebben a sötétben és baja lesz tőle (1/3 fel volt húzva, mert aludtunk). Ne aludjak a babával, tegyem a kiságyba, mert soha nem fogjuk tudni az szoktatni, mert érzi a tej szagot es nem fog aludni 3 éves koráig, mi meg elválunk mert nem jut egymásra idom, illetve miattam fog meghalni így, mert a múltkor a szomszéd faluban meghalt egy kisfiú mert az anyjával aludt, de amúgy meg hallotta hogy legurult egy baba az ágyról és szétrepedt a mája itt néhány éve. Higyjem el neki mert ő tudja hogy kiságyba kell tenni, ez az egy jó mód van a csecsemő altatására. Amúgy öbölben alszik.

Mondtam hogy kapott tápszert a kórházban, azt mondta, hogy nem kapott. Mondom de. Azt mondja nem igaz, mert xy helyen nem adnak a babáknak tápszert. Ráhagytam 🤷‍♀️ meg nem hiszi el, hogy azt tanàcsolták hogy levegőztessem a sebes bimbót meg hogy nem kell fejni. Mondtam, nem is bírok fejni (szoptattam éppen), erre felpattant és nagyon erősen egy szó nélkül megnyomta a mellem, spriccelt a tej… elnézést kért (wtf). Én az elején még ellenkeztem, meg “harcoltam” vele, de aztán már passzív lettem, annyira nem értettem mi ez a sok támadás. Hogy mindent szarul csinálok, mindneki hülye, hazug, inkompetens anya vagyok meg veszélyeztetem a gyerekem. Csendben végignéztem, ahogy s baba köldökébe vadul tunkolja az alkoholos fülpálcikát, az meg szegénykém torka szakadtából ordít (nem kezeltük semmivel, csak szárazon és tisztán tartottuk, ezt javasolták a kórházban is, dr így is terveztük. Két naposan esett le a csonk, szépen össze volt már húzódva mire jött.) feszülésig széthúzta a köldököt, világított bele, meg mutogatta hogy ott a gomba el van szaporodva- természetesen nem volt ott semmi. Borzasztó bűntudatom van, amiért ott akkor nem védtem meg a babámat, nem szóltam egy szót sem. Hirtelen ennyi jut eszembe az első napról.

Egy hós státuszon, azt mondta, hogy túl sokat hízott, ne hagyjam ennyit szopni, 2-3 óránként 10 percet hagyjam mellen, mert ez rettenes nagy gond, túlságosan nehéz ( 100% anyatejes, meg amúgy rendben van-volt a hízás mértéke), meg azt is megjegyezte, hogy baj, hogy tartja a fejét, ennyire még nem szabadna, ez id bajra utal. Tegnap meg egyébként azt mondta, hogy jaj, nem tartja eléggé a fejét, és elkezdte finoman lökdösni. Én meg csak húztam odébb. Képtelen vagyok megvédeni magunkat, görcsben van már a gyomrom amikor találkozni kell vele. Egyszerűen minden baj, amit csinálok, csinálunk. De ez hogy eljött betegen, meg nem is szólt róla, fölemelte a babám úgy…. Feltette az i-re a pontot, tenni akarok valamit, nem akarom tovább tűrni.