Akiknek az első gyerekük “tökéletes” bemertek vállalni még egyet?

Nekünk pont egy ilyen "tökeletes" gyerekünk van, mi csak kampány gyereknek hívjuk :D

Tényleg soha nem volt vele semmi nagyobb gond, hasfájás is csak egyszer-kétszer, nyilván az újszülöttkor az kihívásokkal teli volt az újdonság miatt, de amúgy tényleg egy panasz nem lehet a gyerekre.

Most múlt 1 éves, cserfes, huncut, hozza amit kell. Az éjszakáink is viszonylag nyugisak, 1-2-3 alkalmas ébredések vannak, de nekem az nem gond. Ma pl reggel 8-ig aludt :O

Önállóan is elvan, a játszótéren is feltalálja magát. Szóval tényleg ő a kampány gyerek.

Úgy 1 vagy 1,5 év múlva térjünk vissza rá, hogy milyen lett a kistesó :D Most még nagyon koraterhesség fázisban vagyok.

Ha úgy érzed ennyi a max, ennél "rosszabbat" nem bírnál, nem tenne boldoggá, ne vállalj!

Kevés olyan ismerősöm van, akinek mindkettő álom. És igen, azok kezelik rosszabbul, akiknek a kisebb a nagyobb kihívás. Megy az örökös hasonlítgatás, ami semmiképpen sem egészséges.

Barátnőmnek volt az első fia tipikus beetetős gyerek. Náluk fel se merült, hogy ne legyen emiatt több, pedig tisztában voltak vele, hogy kicsi az esélye, hogy még 1x ilyen szerencséjük lesz. Nagy korkülönbséggel(nem direkt lett nagy) született a 2.fiú.Őt leginkább Denis, a komiszként lehetett jellemezni. Akkor azt hitte, ennél már rosszabb nem lehet. Még nagyobb korkülönbséggel született a lány. Hát, kiderült, hogy lehet.

Az első 2 évét végigordította, aztán váltott a dackorszakra.😂

Nem bánta meg, imádja őket, de többet nem akar, pedig előtte szeretett volna még egyet. Ennek a fő oka, hogy fél, hogy ő is ilyen nem egyszerű természet lenne.

Nekem is beetető gyerekem volt elsőre. Fel sem merült bennünk, hogy ne vállaljunk még. A második meg egy kis fafejű, végletekig önálló boszorkány, ami marha jól jött, amikor 21 hónapos korában megszületett a legkisebb. Aki annyira problémás volt, hogy 6 éves koráig el sem tudtam volna mellette képzelni, hogy legyen egy még kisebb.

Azt szoktam nekik mondani, hogy tökéletes sorrendben érkeztek. :)

Első nálunk tökéletes. Kicsinek is mindog az volt.

Mi vállaltunk másodikat, mert nem akartam azt, hogy miattam, a kényelmem miatt ne legyen tesója.

2.ra egy iszonyú problémás gyereket kaptunk. Még most is szenvedek mellette, 2.5éves. De megérte. Imádják egymást.

Én meg majd pihenek késöbb

En pont emiatt szeretnek meg egy gyermeket, mert ugy erzem, hogy egy nyugis gyerek melle siman be tudnek vallalni egy “arcon porgos” tipust is, ha ugy alakulna.

De ugye a testverek is hatnak egymasra, szoval nem ketlem, hogy a nyugis gyerekembol is egy “vadallat” lenne, ha a testvere olyan :D

Bar az elso 4 honap az nagyon kemeny volt, na azt nem sirom vissza es nehezen tudom elkepzelni, hogyan tudnam megoldani a kisebbel is pl az igeny szerinti szoptatast, amikor tenyleg 0-24 a mellemen log. Bar lehet hogy sehogy es ezt mar elengednem, nem tudom.

Nekünk az első még "tökéletesebb" volt, mint amit leírsz a tiédről: semmi hasfájás, az első 3 hónap maga a szivárványos felhőkön úszó békesség és nyugalom és babaillat. Könnyű terhesség, könnyű szülés, gyors felépülés, könnyű babakor. 2 éves koráig nem aludta át az éjszakát, de ez az egyedüli nehézség, ami eddig jelentkezett. Most lesz 4 éves, nyilván a korral járó problémák megvannak, de könnyen kezelhető, okos, imádnivaló kislány továbbra is.

A kicsi másfél éves, és ő is tökéletes :) Más, mint a nővére, de ő is könnyű baba (volt?), se hasfájás, se semmi nehézség nem mutatozott egyelőre. Neki is már bontakozik az akarata, de egy végtelenül kedves, nyitott, gyengéd teremtés, egy komplett szeretetgombóc, bőven megérte kockáztatni :) Szóval ilyen is van.