Büntetés vagy "szelíd szóval, türelemmel" szemlélet - mi a véleményetek?

A "testi fenyítés" szerintem a gyengeség jele, ha már nem tudok mást kitalálni és/vagy elvesztem a türelmem kap a gyerek egy taslit, vagy lehűtöm egy pohár vízzel. Sajnos velem is előfordul, mert nem vagyok szent, de ettől még nem tartom helyesnek. (A gyerekek olyanok mint a lovak: megérzik az ilyesmit :))

Egyetértek viszont az előre lefektetett szabályokkal, ha előre tisztázzuk, hogy milyen tett milyen következménnyel fog járni. Ezt nem nevezném feltétlenül a szó klasszikus értelmében büntetésnek. Márcsak azért sem, mert nem mindegy milyen hangnemben történik. Például ha a kisfiam homokkal dobál más gyerekeket a játszótéren először rászólok hogy ne csinálja, következőleg megfogom a kis kezét, és elmagyarázom, hogy miért ne tegye, aztán hozzáteszem, ha tovább folytatja kénytelenek leszünk hazamenni. Mindezt nyugodt hangon (amennyire ezt az aktuális lelkiállapotom engedi :)). Ez nem egyenlő azzal, hogy rákiabálok háromszol, hogy "hagyd ezt abba" - "akkor megyünk haza" - megragadom a karját - "otthon elgondolkozhatsz rajta mit csináltál" - és hazarángatom. Kicsit sarkítottam, de talán értitek mire gondoltam.

Másik példa a pozitív motíváció: nem mindegy, hogy "Ha nem eszed meg az ebéded nem kapsz sütit" vagy "Ha szépen megeszed az ebédet, utána kaphatsz sütit" és képzeljétek itt is hozzá a hangnemet.

Ja, és nem gondolom, hogy rossz az a szülő, aki nevel, és jó az aki mindent ráhagy a gyerekre. Ez egy szófordulat, amit utána ki is fejtettem szerintem.

16 hós gyerek enm ért meg ilyen összefüggéseket sztem, csak hogy "szivatod". Persze ez csak egy vélemény, bocsi

Még vmi. A büntetés (még ha korrekt is) önmagában nem megoldás, ha nem vizsgáljuk meg a rosszaság okát, és nem próbáljuk megoldani azt.

Például ha egy pici gyerek (pl a 16 hós lurkód) műsorozik, lehet hogy fáradt. Akkor bünti helyett hasznosabb lehet egy kis alvás. De ha csak dacol - nos ez életkori sajátosság - erről meg nem tehet ugye. Hasonlót írt a harmadik hozzászóló: "ha valamit tévedésből csinál rosszuli". Azt nem mondom, hogy hagyjuk rá, csináljon csak amit akar, de figyelembe kell venni, hogy ennek is meg van az oka.

Az, hogy százszor el kell egy kisgyereknek vmit mondani, nem lehet indok a büntetésre. A gyerekek ilyenek, ez is hozzá tartozik a személyiségük fejlődéséhez. Próbálgatják a határaikat. És az, hogy ha századszorra szólsz rá, akkor se kezd el öltözni igazándiból egy bók. Azt jelenti megbízik benned, és tudja hogy te akkor is szereted... ezért nem lehet haragudni rájuk...

Mondjuk ha századszorra nyúl a konektorba, az egész más téma. Ott megint csak a tett-következmény jön elő. De az a halálom, amikor ne csináld ezt vagy azt mert én vagyok az apád/anyád és én azt mondtam hogy nem szabad... Senki ne vegye magára akinek nem inge, csak utálom a "tekintély elvű" nevelést, amikor hülyének nézik a gyereket, és nem magyarázzák el mit miért nem szabad. Aztán a gyerek bepróbálkozik - mert kiváncsi, vagy mert nem érti - és jön a "jól megérdemelt" bünti. Ez szerintem nem fair.

Ez nem jelenti azt, hogy egy szinter helyezem magam a gyerekkel. Egyetértek azzal, hogy a gyerek adja meg a kellő tiszteletet a szülőnek, de ennek az egyik alappillére, hogy én is megadom a neki - mint értelmes emberi lénynek - járó tiszteletet, és nem az, hogy én megbűntethetem.