Mindenkinek olyan gyereke születik, akit szépnek találnak a szülei?

Erre azt tudom mondani, hogy a kislányom pontosan olyannak született, mint amilyennek elképzeltem, amilyenre vágytam. Egyetlen különbség, hogy mivel én is és a férjem is barna hajúak vagyunk, úgy gondoltam, ő is barna lesz, de egyelőre még inkább szőke, szőkésbarna (4 éves). Egyébként kívül-belül olyan, mint amyilenre vágytam. Elfogultsággal vagy anélkül, de nagyon szép kislány.

A kisfiamnál biztos voltam benne, hogy mive fiú, biztos apára fog hasonlítani, és ő már biztos barna hajú lesz. Nos, ő 1 éves és tejfölszőke, és egyáltalán nem hasonlít sem apára, sem rám. :-))

Ha nagyon nagyon őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a lánykám tökéletes szépsége után a fiacskám nekem picit átlagosnak tűt babakorában, nem voltak olyan erőteljes, egyértelműen szép vonásai.

Azt nem mondanám, hogy helyes baba, mert gyönyörű, okos szemei voltak mindig is, de a vonásai inkább átlagosak, nem annyira karakteresek.

Aztán, ahogy nő, egyre helyesebb a pofija, egyre nagyfiúsabb, és igazi kis huncut csibész, kis egyéniség. Úgyhogy egyáltalán nem érzek csalódást, hogy az a kirívó babaszépség (bár nekem ő a világon a legdrágább kislegény ígyis-úgyis).

Előző vagyok:

amúgy, ha egy babát szeretnek, az kiül az arcára, elégedett, harmónikus. Tehát, ha szeretnek, és tiszta, ápolt, jóllakott, akkor az a baba csak szép lehet!

Gyerekek közt dolgoztam sokáig. Voltak olyan gyereke, akik elég csúnyácskák voltak, és mindegyik azért, mert nagyon rossz körülmények között éltek, ápolatlanok, koszosak voltak, szeretetéhesek. Nagyon sajnáltam őket! :-( Kis verzett kismadarak.

De volt az ismeretségi körömben olyan gyerek is, akinek nem voltak szépek a vonásai, de olyan kisugárzása, olyan kedves egyénisége volt, hogy az nagyon megszépítette, és összességében szép kislánynak láttam.

na még egy korrigálás:

azt nem mondanám, hogy helyes baba = azt nem mondanám, hogy NEM helyes baba

hű... nehéz válaszolni erre.

Nem tudtam, milyen lesz a babám, de minden várakozásunkat felülmúlta. Nem voltunk 3-4D-n, a 2D-n az arca nem látszik, viszont egyszer épp tökéletes profilból vette fel a gép, és mikor láttam, hogy az orra és a szája közötti rész (nem tudom, hogy hívják) olyan előredomboruló (nem tudom máshogy leírni), akkor beleszerettem és mondtam, hogy akkor biztosan csak szép lehet. És valóban szerelmes vagyok bele. Talán nem ő a legszebb (nem akarok fotót feltenni róla, biztos kapnék hideget-meleget is), viszont mindenki el van ájulva tőle, aki látja, agyondícsérik, hogy milyen szép, milyen gyönyörű, úgyhogy még szebbnek látom, mint ahogyan látnám, ha nem dícsérnék állandóan agyba-főbe.

Viszont egyszer álmodtam egy olyat, hogy a babám mellé két gyereket örökbefogadtunk, és azok olyan csúnyák voltak, hogy sírtam álmomban. Ezért félek kicsit attól, hogy a következő babámat esetleg nem fogom olyan szépnek látni, mint a fiamat. Gondolom, butaság, de azért néha eszembejut.