Császár után (ahol nem kora reggel volt a műtét) az első éjszakát mindig anyukától külön tölti a baba azokban a kórházakban is, ahol nem kerül automatikusan intenzívre a császározott?

Az én fiam este 6:12-kor született, az első éjszakát külön töltöttük. Én mozdulni sem bírtam hajnalig, akkor is csak nagy szenvedés árán. Nekem is volt infúzió, meg a katéter is bent volt még. Engem hajnali 5-kor állítottak fel, akkor kiszedték a katétert, kisebb tisztítás odalent, és utána kaptam meg a betétet+bugyit, mosdás, infúzió ki. De a kicsiért csak 9 után lehetett menni, mert gyerekorvosi vizit volt reggelente!

Lehet, hogy sokan ugrani fogok azért amit most mondok, de jobb is volt így! Nem kaptam fájdalomcsillapítót, a nővérhívó a másik császáros lánynál volt, nem tudtam szólni senkinek, úgyhogy semmit nem aludtam, és pokolian fájt mindenem ahogy szép lassan ment kifele az érzéstelenítő. A falat tudtam volna kaparni! Nem tudtam volna még szoptatni sem a babámat, mert képtelen voltam oldalra fordulni!

Nekem adták oda a babámat kettőkor. Na, igen. én is úgy voltam, ahogy kitoltak a műtőből, 4 nm sátorponyva véresen a lábam közt, még nem tudtam mozogni, infúzió benn...stb

de amikor a mellemre fektették, az volt a legjobb fájdalomcsillapító.

Én meg azért nem aludtam, hogy nehogy elvigyék, a fejemet nem tudtam emelni, ezért a mobilommal fényképeztem le, hogy meg tudjam nézni a kis arcát.

Mivel akkor a kórház átépítés alatt volt, eléggé káoszos volt az egész, a szülészet is átépítés alatt volt, a sebészeten császároztak, a lényeg, hogy igyekeztek mindenkit gyorsan letudni, így nem is volt már utána választásom, hogy akarok-e pihenni.

Reggel elvitték még a csecsemősök, de csak egy-két órára és onnantól állandóan velem volt, szinte ránk se néztek, ahogy az előző írja, nekem is a szobatársam 20 percig feküdt a nővérhívón, míg én elmentem szólni nekik, stb

A lényeg, hogy nekem meg már nem volt választásom, hogy akarok-e pihenni, a műtét utáni délelőtt a gyerekkel a kezemben másztam le-fel az ágyra, stb.

Ja és hétvége is volt, így amikor ránk is néztek a nővérek, akkor is kérdezgették, hogy és meddig akarunk még maradni, mehetnénk, stb

harmadnapra szinte kidobtak minket, de örültem, mert itthon már volt segítségem, meg addigra tényleg belejöttem annyira, hogy akkor meg minek ott maradni.