Voltál már olyan fáradt, hogy képtelen voltál reagálni a babsírásra?

Az enyém már nagyobb,nyáron lesz 2 éves,a kisebbik,akivel volt bizony ilyen!! jajj,de sok is!!

És nem,nem volt bűntudatom! Tudtam,hogy nem ezen múlik az anyaságom, amit meg tudok nekik adni,azt megadom,szeretem és nevelem a gyerekeinket.

Egy nagyobb gyermekünk is van,a 2 közt 2 év. Komplett háztartást vezettem,boltba is én jártam,közben a veteményt is gondozni kellett volna-de arra már nem volt energiám.

Kezdetekben a kicsi óránkét evett-nappal és éjszaka egyaránt. És ezt az óránkét-et úgy értsd,hogy pl 11-kor felkelt,evett,letettem,12-kor megint felkelt. 2 hónapon keresztül. Majd volt 2 hónap pihi,aztán amint betöltötte a 4 hónapot... ú!! na,akkor már ha este meghallottam a hangját,az ágyunkat püföltem. Mindenhogy kimerült voltam-testileg,lelkileg. Aztán oda mentem,már nyugodtabban,és kivettem a kiságyból... rémálom volt 2 hónapig. Fél éves kora óta elviselhető az éjszaka,de még mindig nem az igazi,de már nem panaszkodom,mert leány álom a fent leírtakhoz képest. A nem alvós hónapokban több olyan este is volt,amikor nem hogy nem tudtam felkelni,de felébredni se,és a párom hozta oda,hogy ordít a gyerek-pedig egy szobában voltunk,2 m-re az ágyunktól volt a kiságy.

Ha kimerült a szülő,az nem az anya hibája! Ettől még lehet szeretni a gyermeket!

Aki szereti a gyermekét,az rossz anya nem lehet!!!

Üdv:2 gyermekes,14h.km

Néha éjjel előfordul, amikor hallom félálomban, de egyszerűen nem bírom felfogni, hogy mi van.

21 hónapos, összesen ezalatt talán 4 átaludt éjjelem volt.

Fizikai kimerültség volt, másnap lefeküdtem délután a gyerekkel, meg este is együtt aludtam el vele és nem húztam fel reggel az órát.

2-3 nap alatt helyrejövök ilyenkor.

3* volt ilyen. Először még a kórházban, szülés után. Arra ébredtem félálomban, hogy sír a másik baba, imádkoztam, hogy ne ébressze fel az enyémet. Beletelt 5 percbe, mire felfogtam, hogy az enyém sír. Másodszor itthon, nem sokkal később, elaludtunk picit együtt, a férjem mellettünk tévézett. Ő költött fel, hogy sír a gyermek, pedig az én karomban aludt a kicsi. 3.-szor most volt, a kórházban voltunk az egyéves fiammal és megint azt hittem, hogy a szomszéd baba sír.

Az első 2 fizikai fáradtság volt, szokatlan volt, hogy sokkal kevesebbet alszok, mint baba előtt. A 3. pszichés volt. 2 hétig volt beteg a fiam, 4 kg-ot fogytam, teljesen kikészültem idegileg.

Volt hát!:)Annyira kimerült voltam, hogy azt mondtam a férjemnek, hogy vagy ideadja ő, vagy úgy ordíthat, ahogy a torkán kifér én ájult álomban leszek.

Kissé be voltam sokallva-nem volt lelkiismeret furdalásom-miért lett volna?Hiszem imádom a gyermekem-csak lemerült az aksi.

Nem egy szobában alszunk a gyerekkel, és én is jártam úgy, hogy azt hittem, álmodom, mikor rájöttem, hogy tényleg sír a fiam.

Nem hiszem, hogy rossz anya lennék ezért vagy más rossz anya lenne, hisz a gyereksírás egy idő után szinte természetes "zaj" egy kisgyerekes családban, beépül a hétköznapi hangok közé.

Lehet, hogy hülye hasonlat, de falun a kutyaugatásra sem riadsz fel vagy városon az autók monoton zajára egy idő után csak akkor, ha hirtelen felvonyít a kutya vagy dudál az autó, csikorog a fék.