Gyerekkel lehet még párt találni?

Igen,lehet,miért ne lehetne?Nekem is van egy kisfiam,1 éves volt,mikor megismerkedtem a mostani párommal.

Már a tesot tervezzük:)

nem ettől függ, hidd el. bar teny, hogy a gyerek mellett nehezebb "kiruccani", de ha komoly az a dolog, akkor a gyerek nem lesz akadaly, ha meg nem komoly, akkor gyerek nelkul se kellettel volna.

nekem van olyan fiuismerosom, aki falta a noket, szó szerint, hihetetlen sok csaja volt, aztan talalkozott valakivel, akibe szerelmes lett, annak van egy fia, és teljesen pozitivan all hozza, normalisan, elfogadja, meg kedveli, egyszeruen nem az, hogy nem szamit neki, hanem tenyleg komolyan torodik a gyerekkel is, ki nem neztem volna belole

Ó simán :) Csak meg kell találni az alkalmat a kimozduláshoz, nem szabad begubózni. Én a fiamat születése után egyedül nevelem, amikor nem szoptattam már el-el járkáltam néha szórakozni, és volt is azóta kapcsolatom.

Mondjuk itt van egy kis visszásság az emberek hozzáállásában. Itt nem egyszer olvastam, hogy egy anyuka ne járkáljon el a gyereke mellől, legyen vele otthon, pláne ha pici, ne bízza másra stb. (de akkor hogy járjon el otthonról ismerkedni?) Viszont ha már képbe került valami pasi, akkor már azt tanácsolgatják - akik sose voltak ilyen helyzetben -, hogy a gyereket ne vonja bele elsőre, a gyerek ne találkozzon az új hapsival amíg nem lehet tudni, hogy komoly-e, stb. (érdekes, akkor már lehet másra bízni?)

Hát én ezt nagyon nem így csináltam/csinálom. Én bizony simán rábízom anyukámra a kisfiam, ha éppen havonta egyszer szórakozni támad kedvem, és nincs is ebből semmi gondunk. (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mi a fiammal 9 hónapig anyukámmal laktunk, így számára sosem volt gond, ha anyukámmal kellett maradnia egy kis időre) Viszont ha megismerkedtem egy fiatalemberrel, akiről úgy ítéltem meg, hogy megér mégegy találkozót, akkor már vittem magammal a gyereket. Mert az egy dolog, hogy havi egyszer rábízom anyámra, de az megint más, ha heti 2-3 alkalommal tenném ezt. Inkább elhívtam a fiút sétálni, nincs abban semmi, ha beszélgetés közben tolom a gyereket (vagy most már fogom a kezét mert már tipeg). Hiszen szoktam én barátnőimmel, fiú haverjaimmal is sétálgatni, a gyerek számára ebben nincs semmi különbség. A srác meg hadd szokja, hogy igen, ez van, ha komolyan gondolja, akkor jó ha tudja, hogy ez így megy.

Volt egy alkalom, amikor megismertem egy igen ígéretes srácot, sajnos végülis nem maradtunk együtt, mert bizonyos dolgokban nem passzoltunk, és most már voltam olyan előrelátó, hogy tudtam, ez hosszú távon nem működne, de abban a két hónapban, amikor találkozgattunk, jól elvoltunk, sőt, a fiam is szerette, meg ő is a fiamat. Szerintem ez nem egy olyan dolog, amiből a gyereket ki kell zárni, hiszen én addig nem is mertem volna komoly kapcoslatba kezdeni, amíg nem láttam, hogy a gyerek és a srác hogy állnak egymáshoz. Az meg, hogy a fiam kedvelte azt akivel találkozgattam, nem jelentett semmi olyat, mert amikor meg nem találkoztunk már, az sem zavarta, arra azért figyeltem, hogy amíg nem biztos a dolog, ne legyen közöttük olyan szoros kötelék. De hát mondom, ő a barátnőimmel, fiú barátaimmal is pajtáskodik, szerintem ilyen korban számára nincs különbség.

Jó, mondjuk egyenlőre csak két ilyen eset volt, hogy találkozgattam valakivel, a harmadikat pl. a fiam egyáltalán nem fogadta el (vagyis ő sorrendben a második volt), vele be is szüntettem a dolgot, hiszen olyan társ kell, aki mindkettőnknek megfelel. De amúgy sosem volt akadály, hogy gyerekem van, én ezt meg is szoktam mondani az elején, hogy ahhoz mérten döntse el az illető, hogy akar-e valamit, de még nem találkoztam olyannal, akinek ez zavaró tényező lett volna. Komolyan. Eddig mindenki nagyon kedvezően állt hozzá. Más kérdés, hogy amióta a fiam apjával vége lett kettőnk között a dolognak (az ő minősíthetetlen viselkedése miatt), azóta nekem valahogy egyetlen pasi se felel meg, pedig előtte ez pont nem volt rám jellemző, mindenkiben hajlamos voltam csak a jót látni, most meg mindenkit csak kritizálni tudok. Remélem azért egyszer majd megismerem a tökéletes férfit, már ha létezik ilyen, és nem csak én képzeltem el :)

Igen lehet. 2 gyermekkel váltam el és a mostani párommal 4 hónapja született egy pici fiunk :)

De nem könnyű. A válásom után volt egy 3 éves kapcsolatom, azt hittem boldog leszek, aztán egyszercsak elegem lett kezdtem tisztán látni és észrevettem, hogy nem olyan amilyennek én hittem . Én láttam olyannak amilyennek szerettem volna...szerelmes voltam. Fájdalmas bucsút vettem tőle. Jött egy fél év amikor "éltem", alkalmi kalandok, próbálkozások, de valami meghalt bennem. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, jött egy férfi amikor nem is vártam és azóta szeretjük egymást :) Mellette ujra megtaláltam önmagam és bár megfogadtam, nem szülök több gyermeket (34 éves vagyok), bevállaltunk egy bébit..Egyszerűen igy éreztük. Két hónap után összeköltöztünk, házat vettünk közös hitelre és a negyedik hónapban terhes lettem. Nem bántam meg csodálatos társ és apa.

Remélem akkor nekem is össze jön a dolog.

1 hónapos fiú baba anyukája.

19/L