Tapasztalatokat várok azoktól akik kilépve egy kapcsolatból, amiből gyerek lett találtak új párt, aki gyerekkel együtt is el tudta fogadni?

Az én unokatesómnak van egy 4 éves kisfia,és a szakítása után viszonylag hamar talált új párt magának.Mondjuk hozzá teszem,hogy neki van elég sok önbizalma,életvidám,optimista,és sosem adja fel.Talán ennek köszönhető.Ne aggódj,bízz magadban,öltözködj csinosan és nőiesen,légy ápolt,mosolygós és vidám.Ne ad fel a reményt sosem,TE is nő vagy,ugyanolyan teljes értékű,mint bárki más,attól még,hogy nem sikerült az életed.

Persze,h vannak akik ezt elfogadják! A normálisabb pasinak ez nem kérdéses.Max az lehet negatívum,ha tul sokat törödsz a gyerek apjával.Gondolom érted.Persze ez bizonyos fokig ez természetes,csak ez zavarhatja az uj parnert. :) Nálunk am pont fordítva van a helyzet.A barátomnak van gyere,de én el tudtam fogadni.

Vannak, az a kérdés olyan van e aki majd a kislányodnak megfelelő "pótapa" lessz, az a legfontosabb.

Nincs miért aggódnod. Pl az egyik barátnőm 20 éves létére együtt él egy 2 gyerekes apával. Igaz, hogy nem náluk laknak a gyerekek, de azért az apjuk. Nekem is "kilátásban van" egy apuka, én is 20 vagyok. Van jónéhány olyan nő ismerősöm is, aki nem a gyerek édesapjával alkot családot, és teljesen normális életet élnek, szóval tényleg nem kell kétségbe esned! Lehet, hogy kifogsz valaki olyat, aki sajátjaként fogja szeretni a lányodat...

a mi esetünk "fordított" de azért elmesélem, hátha erőt merítesz belőle :) az én férjemnek amikor megismerkedtünk volt egy 7 éves kislánya, akit egyedül nevelt. az anyukája, aki élettársa volt a férjemnek, a kislány 2 éves korában otthagyta őket, azóta sem tudunk róla semmit, nem látogatta a gyereket, anyagi támogatására mondjuk szerencsére nem volt szükség. én nemcsak "elfogadtam" hogy van ez a kislány, egyenesen örültem neki. tudja persze, hogy nem én vagyok az anyukája, de sok vér szerinti szülő megirigyelné a köztünk lévő kapcsolatot. pedig már kamaszodik, és van azóta egy közös kislányunk is.