Korházba míg bent leszel voltál, akartad hogy a nagyobb gyerkőc meglátogasson? Hogy jobb neki?

A nagy 2 éves 9 honapos - teljes öntudatra ébredt - fiúcska volt, amikor megszületett a testvére. Sokat gondolkodtam én is, hogy mit csinaljak. Végül amellett döntöttem, hogy ne hozzak be a korhazba. 4 napot voltam bent a kicsivel, addig a szüleimnél volt a nagyfiú. Mar előtte is sokat ment több napra nyaralni, így fel sem tűnt neki, hogy miért kellett mennie. Nem bantam meg. Nem bírtam volna ki se ő, se én, ha bejön. A baratnőm, amikor a 3. babajat szülte, bement hozza a két nagy (2 éves és 3 éves). Azt mondta, hogy nem ölelték meg a nagyok, és nem vettek tudomast rola. Nagyon fajt neki.

Az a par nap nem olyan vészes. Nalunk hozott a kicsi ajandékot a nagynak, és sokkal többet foglalkoztam a naggyal - mondhatni szinte a kicsi rovasara - és így 2 hét alatt atvészeltük a testvérharcot. Imadjak azota is egymast.

3-szor szültem, de egyszer sem volt bent nálam egyik gyerek sem. Eleve olyan vacakul voltam, hogy minden látogatót a hátam közepére kívántam, másrészt nem akartam, hogy a gyerekek így lássanak, vagy ehhez kapcsolják a kistesót.

Elvoltak a nagyival, mint mindig, és otthon, a megszokott környezetben találkoztak először a kistesóval.

Persze!

Csak 14 honap a korkulonbseg, nekem mar a korhazban toltott harom nap is tobb volt, mint kellemetlen. Nem akartam bent maradni. (A nagyobbik gyerek kulfoldon szuletett es ott elso nap hazamehettunk, ugy jobb volt.) Nalam sokat bent volt a "nagyobbik" gyerek, pont miatta kertem magam egy agyasba, az volt az egyetlen lehetoseg, hogy ne csak a folyoson tudjunk talalkozni. Szoval altalaban 10-11 korul bejott a ferjemmel, ott aludt is velem delben, 3-4 korul hazamentek es a ferjem meg kesobb 6 korul visszajott es 8-ig velunk volt. Addig a nagyobbikra a nagyik vigyaztak.

18 hónapos volt a nagy, amikor született a kicsi. Én nem akartam, hogy bejöjjön hozzánk, nem is jött.

"Csak" 72 órát töltöttünk bent, ki lehetett bírni (bár egyik éjjel végig sms-eztünk a férjemmel, hogy mennyire hiányzik a nagy). Tuti, hogy nem bírtam volna ki sírás nélkül ha bejön, azt pedig nem szerettem volna, hogy úgy lásson. Inkább arra összpontosítottunk a picivel, hogy hamar beinduljon a tejem és mehessünk haza. Így is lett :)