Elhagyott a párom a terhesség alatt. Aki hasonlóan járt, hogy tette túl rajta magát? Hogy birkózott meg a hétköznapi nehézségekkel (a pici ellátása, anyagi gondok, önmarcangolás, csalódottság, stb. )?

szia! én hála a jó égnek nem járok a te cipődben, de anyukám hasonlóban. apu meghalt, amikor mi még kicsik voltunk. a hugom alig múlt egy éves.

én a férjem mellett sem tudom elképzelni, h anyu hogyan csinálta (én öröökké szét vagyok esve, hulla fáradt vagyok stb)... egyet tudok, nagyon nagyon szeretett minket és minden más mellékes volt az életében. mindent értünk csinált és csak utánunk jött ő.

valahogy megoldotta a bevásárlást, a takarítást, minket is ellátott, soha nem felejtett el semmit, nem is értem, hogyan csinálta.

ezt valahogy azzal tudom magyarázni, h egy anya hihetetlen módon tud alkalmazkodni az adott szituációhoz.

anyunak nem lett párja, de a saját bevallása szerint azért nem, mert nem akart alkalmazkodni még egy férfihoz is (gondolom éppen elegek voltunk neki mi), szerintem a bizalomig el sem jutott, h tud e bízni még egyszer valakiben. volt egy barátja, akit mi is nagyon szerettünk, de anyu szívében már nem volt hely még egy embernek.

sok nő van, aki férj mellett is ugyanolyan magányos, mint te férfi nélkül.

én mindig azt mondom, h hagyd magad sodorni az élettel, ki fog alakulni minden, minden a helyére kerül és valóban az idő sok sebet begyógyít.

amikor pedig egyszercsak jobban leszel, majd jól ki is húzhatod magad, h IGEN, EZT ÉÉÉÉÉÉÉÉÉN CSINÁLTAM VÉGIG!!!!

próbálj meg nem elkeseredni, élvezd a babádat, annyira rövid ideig ilyen picik, sokkal jobban fogod bánni, h felnőtt, mint, h egyedül maradtál :)

négy éves a nagyobbik gyerekem, de én az utóbbi hetekben, hónapokban zuhantam magamba, h hol van az én édes pici illatos csomagocskám? már nem is emlékszem rá!!

szóval tudom, h miről beszélek! :)

szia! persze, h egy egy pillanatban magadbazuhansz! mindenkinek vannak rosszabb napjai, amikor semmi sem gömbölyű. sőt, majd ahogy nő a gyerek és neki is lesznek hisztisebb pillanatai, amikor tehetetlenül állsz az egész élet előtt és arra gondolsz, de jó lenne, ha itt lenne apa, aki segítene.

de ahogy fentebb írtam, bízd rá magad az időre és ne törődj a rossz gondolatokkal.

ez az egy életed van, próbálj benne boldog lenni és ne vissza, hanem előre tekints!

életed legnagyobb csodáján mész keresztül, ha van párod, ha nincs, ezt az élményt SOHA SENKI nem veheti el tőled :) kitartás :)

szia, én egyedül maradtam 2 gyerek mellett + terhesen+ külföldön + nem tudtam miböl fogunk megélni.Ennek már több éve. Aztán mire megszültem a 3.babát már volt lakásom,söt pénzt is jól kaptam.Igaz az apuka megmaradt érdektelennek,de a gyerekek nagyon sokat jelentenek nekem.

Van egy ismerösöm ugyanigy járt,és ö férhez ment 3 gyerek mellett ,és szült egy 4.et.Remélem minden jóra fordult(t)Sokat segit az Istenhez való fordulás(ima) .ìgy én pl nem voltam depis a szülés idején,és utána sem.