Április végén történt a dolog, akkor olyan volt mintha fel sem fogtam volna, sokkot kaptam szerintem a pozitív teszttől. Mostanra lennék kiírva, november 11-re, amikor ezt felfogtam, azóta olyan álmaim vannak, hogy terhes vagyok, de minden álmomban halva születik a kisbabám. Nagyon félek attól a naptól! Nagyon hiányzik az érzés, mert éreztem a hasamban, hogy van ott valami, és amikor kijöttem a kórházból, mérhetetlenül üresnek éreztem magam. Senkivel nem tudom ezt megbeszélni. Úgy érzem, hogy megbántam. De akkor abban a helyzetben, ezt kellett tennem. Nem hittem, hogy ennyi idő után is ennyire nehéz lesz. Mit tegyek hogy meg tudjak bocsájtani magamnak?
2011. okt. 29. 13:19
1/8 anonim válasza:
szia!
Próbálj túllendülni rajta. A döntést meghoztad, vissza nem tudod forgatni. Nehéz, de ne emésszen fel. Néha hozunk rossz döntéseket vagy esetleg tévedünk, de be kell látni, hogy ezek is jók valamire, hogy megerősödjünk , vagy hogy tudjuk hogy pl. következő terhességnél más választás is van....
2011. okt. 29. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 anonim válasza:
sírd ki magad, gyászold meg, és lépj tovább
2011. okt. 29. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
3/8 anonim válasza:
Gondolj arra hogy milyen komoly okod volt rá hogy igy dönts,és hogy most mennyire rossz,nehéz,kilátástalan,stb szituációban lennél ha megtartottad volna. Szerintem jobban fogod magad kicsit érezni ha vége a novembernek,gondolj arra hogy egyszer majd a megfelelő körülményeid közé milyen jó lesz a babára várni ugy hogy tudod hogy mindene meglesz a babádnak,és nem kell nélkülöznötök smemit.
2011. okt. 29. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Ahogy írod, akkor, abban a helyzetben ezt kellett tenned. Meghoztál egy ésszerű döntést, amelyhez vitathatatlan jogod volt. Ne hagyd, ne engedd meg, hogy a külvilág nyomása bűntudatot ébresszen benned. Azt tetted, amit kellett - és semmi rosszat. Ne csupán érzelmileg kezeld ezt a kérdést: az erre irányuló zsarolást (környezet média-kampányok, stb. stb.) utasítsd el. És ne félj semmitől. November 11 ugyanolyan napod lesz, mint a többi. Most nem vállalhattad az anyaságot - nincs ebben semmi kivetnivaló! - de az, ha akarod, ettől nem marad el. Eljön annak az ideje. Légy derűs és nyugodt: sokan értenek, támogatnak.
2011. okt. 29. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 anonim válasza:
Én is pont így éreztem, nekem is volt...
Abban a helyzetben, időben az volt a legjobb döntés, nekem is, és a meglevő kislányomnak is... Az ember csak akkor vállal ilyet, ha tényleg létkérdés, ha nincs más lehetősége...Úgyhogy ezt kell tudatosítani magadban.
Jó tanácsok:
És ne engedd, hogy bűntudatot ébresszenek Benned, senki sem!
És vigyázz, hogy ne történjen meg ismét, védekezz!
2011. okt. 29. 17:34
Hasznos számodra ez a válasz?
6/8 anonim válasza:
Szia,
Sajnos átéltem, amit te. Nekem most nyugodott meg a lelkem.
Apát cseréltem, nálunk az volt a bibi. Született egy kisfiam nemsokkal az első évforduló után. Aztán a fiam 10hónapos lett, és ismét várandós lettem. A sors fintora, hogy az első gyermekemmel azonos dátumra, annál az orvosnál aki őt elvette született a kislányom, most 9hónapos kicsi. Sehogyan se lehetne Őt visszakapni, de mintha mégis. Azóta, hogy a lányom itt van velem, azóta a lelkem sem háborog.(úgy éreztem az első gyermekem is kislány lett volna)
2011. okt. 31. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 Brigitta04 válasza:
Szia.
Azt írod abban a helyzetben ezt a döntést kellett hozzad.Aki állt már ilyen döntés elött az tudja,hogy nem könnyü meghozni.DE ha a körülmények nem lettek volna adottak akkor igenis ez a legjobb döntés!Annó én is majdnem meggondoltam magam de aztán ismételten átgondoltam abbol a szemszögböl,hogy milyen életet is tudtam volna neki biztositani és arra jutottam jobb lesz ha nem vállalom őt.Aztán lelkileg ugy kb 1 évig tartott mire rendbejöttem,sajnos nekem sem volt igazán akivel erröl beszélhettem volna.Nem könnyü hidd el tudom.De mindenképpen probáld valami mással elfoglalni magad és nem erre gondolni mert akkor csak emészteni fogod magad.
Utálom ezt a mondatot de sajnos nagyon igaz:Az idő majd begyógyitja a sebeid!Kitartás.
2011. okt. 31. 22:16
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 A kérdező kommentje:
Próbálom feldolgozni, de mindig jön valami. Ma van halottak napja... :( És még csak a temetőbe sem tudok kimenni a kis sírjához, merthát ugye, nincs temetve. Gyertyát sem tudok gyújtani neki, mert itthon nem lehet, nehogy kigyulladjon a lakás... Meg mit mondjak miért gyertyázok? Mert szerencsére nincs halottunk. Legszívesebben egész nap csak bőgtem volna. Próbálom elterelni a figyelmemet, udvart takarítottam, most jön a barátnőm, de a gondolatokat nem tudom kizárni mégsem. Köszönöm, hogy megértetek és biztattok.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: