Miért baj az, hogyha valaki márkás és drága ruhákat, dolgokat vesz a gyermekének?

Én azt nem értem, miért foglalkozol vele.

Én pl sosem hordtam márkás ruhát, nem is érdekelt soha. Emiatt az sem érdekel, kinek a gyereke milyen ruhában van, meg nem tudnám mondani, márkás-e vagy sem.

Engem azért néznek hülyének,mert a másfél éves fiamnak egy darab zenélő vagy elektronikus játéka sincs, és kifejezetten irritálnak pl az fp játékok. A sógornőm meg kazalszám veszi.

Szerintem kár ezzel foglalkoznod, mindenkinek más a fontos, a gyerekével kapcsolatban.

Ez egyaltalan nem baj, en nem tapasztaltam, hogy ez bantana az embereket. Maximum az zavarhatja oket, ha ez publikalva is van, most arra gondolok, hogyha valaki a viselkedesevel, szavaival, beszedtemajaval sugarozza a vilag fele, hogy ""Latjatok, mi ezt boven megengedhetjuk magunknak, bibi!"

Ne erts felre, nem azt mondom, hogy ti ezt csinaljatok, de latni hasonlot boven, ez tenyleg rosszul veszi ki magat.

En egyebkent ezt meg nem tapasztaltam amit irsz. Mi is jol oltozunk, a gyerekek is, rakolthetjuk a penzt arra, ami tetszik, ha van ertelme. Gondolom latszik is, bar nem gondolkodom ezen es nem is foglalom ezt szavakba. Van, hogy jatszoteren, itt-ott erdeklodnek a babakocsink irant peldaul, de nem kezdem azzal, hogy "Igen, nagyon szuper, de nagyon draga, x forintba kerul". Megkoszonom es kesz.

TEnyleg nem vettem meg eszre, hogy emiatt negativan allnanak hozzank.

Tudjátok mi a vicces? Én a teszveszen veszem az újszerű használt, főként next kisruhákat és még ezeket is megszólják a játszótéri anyukák.

Hogy honnan van ennyi pénzem drága göncökre. Meg, hogy honnan vásárolok magamnak, pedig max c&a vagy h&m, mert ők nem tehetik meg a GYESükből.

Irigyek az emberek.

Mondja, hogy ő tanár és a GYEDe is alacsony volt. És erről én tehetek? Mondtam, hogy miért nem könyvelést, közgázt tanult, mint én. Mit mondhatna az ember ezekre.

De még egy futóbiciklit is megszólnak, hogy ejha, mennyi lóvénk van.

Hihetetlen.

Szerintem inkább a kérkedés a visszatetsző dolog. Hogy valakinek ennyire a pénz körül forogjon az agya.

Nem irigy vagyok, hanem szánalmasnak találom az ilyen anyukákat, akik árlistával járnak és fel tudják sorolni, hogy melyik játék, melyik ruha mennyibe került.

És utolsó előttivel értek egyet, minket még sosem szóltak le, sosem kérdezték meg, mi mennyibe került (mondjuk megmondani sem tudnám, mert sosem nézem az árcédulát, azt veszek a gyereknek, ami minőségi és tetszik nekem) És sosem szóltak le. És nem néztek ránk furcsán.

Azért, mert vannak olyan ocsmány emberek, mint a 10:41-es válaszoló... Egy felső akkor is álhat jól, ha 2000Ft-ba kerül, nem kell annak 10.000-nek lennie. Tudod sok ilyen emberrel az a baj, hogy a pénzükkel szeretik a gyereket, mert azt gondolják, hogy ha minden drága dolgot megvesznek, akkor jobban szeretik... Hát nem! Mi is jól élünk, marad bőven hónap végén a pénztárcában, szép, márkás ruhákban járatom a gyereket, de ha a KIK-ben látok valami jó ruhát, akkor ott is megveszem, ahogy használtan is. Mi is szépen, jól öltözünk, de nem ragaszkodok a több 10.000Ft-os ruhákhoz... Felesleges. Játékból én is a magasabb árkategóriásat szeretem, nem a gagyi cuccokat.

Egyik előttem szólóval egyet értek, nem értem, hol van az előírva, hogy mindenkinek kínai cuccban kell járnia? De dicsekedni sem kell vele, hogy igen, x ezer forint volt. Szóval, ha márkás cuccban járatod a gyereked, azzal alapvetően nincsen baj, az irigyek had irigykedjenek. Viszont ha állandóan azzal dicsekedsz, hogy mi mennyibe került, akkor ne csodálkozz, hogy megszólnak.

Én mindig is közepesen márkás dolgokban jártam és járok most is (nem New Yorker, de nem is Chanel), mégsem lettem hencegő. Soha nem mondom az osztályban, hogy új ruhám van, pedig vágyom rá, hogy megdicsérjék, és nem teszek semmit, ha észre se veszik, és ugyanúgy nem hencegek se az árával, se a márkájával, ha megdicsérnek. Nem attól lesz hencegő, árorientált valaki, hogy rendes ruhákban jár, ahhoz eggyel több kell. A múlt héten teljesen elképedt az egyik osztálytársam, akivel együtt jöttünk haza, mikor megkérdezte, hogy a szüleim mit dolgoznak, és megmondtam, hogy anya már sajnos jó ideje munkanélküli és csak apa dolgozik, hogy egy fizetésből "ilyen jól" lehet élni. Ezek után még én éreztem magam rosszul, amiért ők nem ugyanazon az életszínvonalon élnek, mint mi, holott előtte azt hittem, azért kell szégyenkeznem, mert anyukámnak nincsen munkája. Mi a normális? Az, hogy a gyerek tudja és nyíltan hirdeti az anyagi helyzetet (nagyképűnek, hencegőnek nevelték), vagy ha már akkor is ő érzi hibásnak magát, ha megválaszol egy kérdést, amiből nem is feltételezte, hogy a másik az anyagi helyzetére fog következtetni. Szép, hogy azt mondják, hogy tilos bűntudatot kelteni azokban, akik szegényebbek, de talán az sem normális, hogy akkora nyomást gyakorolnak a társadalom tehetősebb tagjaira, hogy már a gyerekek között is kialakult a "te gazdag vagy, hát jól megbámullak és kinézlek, ha már nekem nem lehet" hozzáállás.

Csak azt akartam ezzel mondani, hogy tök mindegy, mit csinálsz, akár jobban megy nektek, mint a többieknek, akár rosszabbul, mindenképpen megszólnak, életkortól függetlenül.

16/L

Erről a márkás-nem márkás, kínai-nem kínai dologról megvan a véleményem.

Mondjuk úgy, nem engedhetném meg magamnak a márkás gyerekruhákat. Nem vagyunk túlságosan elresztve. Viszont inkább költök normális gyerekholmira, mint valami vacakra, amit valóban ki kell dobni a 3. mosás, vagy a 4. használat után.

Szeretem, ha csinos a kisfiam. Normális ruhában jár óvodába is. Olyan még nem volt, hogy ne lehetett volna kimosni a ruhájából a foltokat, pedig viszonylag eleven gyerek.

A babaruhái is jó minőségűek voltak, használta utána két unokatesó, és majdnem vételáron adtam el őket nem olyan régen. Mert amíg használta, illetve a rokongyerekek hordták őket, szépek maradtak.

Nem veszek vacak cipőt sem. Egyszer vettem egy kínai sportcipőt, maximum 3szor volt a lábán, utána ki kellett dobni, mert szanaszét ment.

Apukám mindig azt mondja: szegény ember ne vegyen olcsó holmit. Igaza is van.

Magamnak megveszem a kínait, de pont a gyereknek nem. És nem azért, mert nagyzolni akarok, hanem azért, mert utálok kétszer, háromszor megvenni valamit csak azért, mert tönkrement.

És nekem is jönnek ezért a megszólások, hogy minek veszünk ilyesmit. De úgy vagyok vele, hogy amíg hordja (és most a 98-as méretet már majdnem egy éve rá tudom adni - kezdetben kicsit nagy volt, most már lassan kinövi), addig normálisan néz ki, és nem kell belőle sok.

Tegnap 17:42:

"Szép, hogy azt mondják, hogy tilos bűntudatot kelteni azokban, akik szegényebbek, de talán az sem normális, hogy akkora nyomást gyakorolnak a társadalom tehetősebb tagjaira, hogy már a gyerekek között is kialakult a "te gazdag vagy, hát jól megbámullak és kinézlek, ha már nekem nem lehet" hozzáállás."

Azért szerintem ez a ritkább eset, amiről Te írsz. Persze, irigy emberek sajnos mindig is lesznek, de az irigy ember gyakran nem is a gazdagra haragszik valójában, hanem saját magára, amiért ő nem boldogul olyan jól az életben. Ha nektek nincs sok pénzetek, mégis normálisan tudsz öltözködni, az azt jelenti, hogy nálatok jól osztják be a pénzt, és ésszerűen vásároltok. Ez nagyon sok embernek nem megy. Van, aki kínaiban jár egész életében, de minden héten tele a bevásárlókosara chipssel meg csokival (ő maga meg 100 kiló), más hétvégenként elbulizza azt a pluszt, amiből többet költhetne ruhákra. Megint más cigire is költ, és van a legrosszabb véglet, amelyik eljátssza még a gyerekei pénzét is.

Nálunk ez úgy megy, hogy amit a gyereknek hoz a postás, az a gyereké. Az rá van költve, még akkor is, ha nekünk, felnőtteknek esetleg az adott hónapban egyáltalán nem marad plusz dolgokra. Én is az a szülő vagyok, akit azért szólnak meg, hogy a gyerekére még a toronyórát is ráaggatja, miközben magára alig költ. Van, aki hülyének néz ezért, na de kire költsek, ha nem a fiamra...? Felhőtlen gyerekkora mindenkinek csak egyszer lehet az életében, és mindenkinek joga van hozzá. Egyébként az én anyukám is ilyen mentalitású volt, én csak átvettem, amit kiskoromtól láttam. Ettől függetlenül viszont mi tárgyakként kezeljük a tárgyakat, és azt tanítom a fiamnak, hogy a tárgy az nélkülözhető, míg az emberi kapcsolatok nem. Tárgyakat nem szeretünk, csak használunk. :)

A pro vagy kontra beszólásokkal én nem szoktam foglalkozni, mert senkinek sincs joga beleszólni az anyagi dolgainkba addig, amíg nem ő tart el bennünket, nem ő fizeti a számláinkat. Akkor sem öltöztetném rongyokba a gyerekemet, ha nem lenne mit ennem, leégne az arcomról a bőr. Én is ismerek olyat, aki megtehetné, hogy szépen járatja a gyerekeit, mégis kifejezetten szakadt ruhákat vesz nekik, mert még annyira sem erőlteti meg magát, hogy egy kicsit jobban szétnézzen a turkálóban, mielőtt valamit megvesz. Szerinte ez egyáltalán nem számít. Én meg azt mondom, hogy nem is a márka, vagy az számít, hogy új a ruha, vagy használt, de az mindenképpen fontos, hogy az a gyerek ne legyen szakadt, meg topis, és tiszta legyen, meg ápolt. Hogy ne kelljen neki szégyenkeznie senki előtt.