Anyukák! Te mit tennétek a helyemben? Kétségbe vagyok esve és nem tudom mi lenne a helyes. (férj kérdés)

Férjemmel 15 éve vagyunk együtt van egy csodálatos másfél éves babánk,akire nagyon sok évet vártam/tunk.De mióta megszületett,egy normális szó el nem hangzott közöttünk férjemmel.A szexuális életünk gyalázatos(nem miattam).1000x próbáltam leülni vele ,hogy ez így senkinek nem jó és beszéljük meg,de minden 1 hétig tart.Aztán kezdődik előröl.A legnagyobb bajom,hogy nem bírom elviselni,hogy csak addig "kedves" neki a gyerek,amíg nincs vele gond.Tehát nem nyűgös,nem hisztizik picit,nem beteg.Mert ha valami baja van a kicsinek,akkor az apja szerint"ez a gyerek hülye,elkényeztetett,nem normális".És mikor ezeket mondja olyan dühöt érzek,hogy szívem szerint a hátába állítanám a kést:(,mert az én drága egyetlen gyerekemet senki ne merje bántani szóval sem.Egyszerűen felfoghatatlan számomra,hogy nem képes egy apa a saját gyermekét elviselni.Képtelen kezelni a nehezebb helyzeteket.Most is épp picit beteg a lányom(folyik az orra meg köhög),és az apja folyamatosan azzal jön,hogy micsoda tápos egy gyerek,hogy 5 nap alatt sem bír kilábalni ebből.Nemhogy segítene a csórónak,meg babusgatná...ááá nem,kiabál vele:(((.Egyetlen percre nem szeretem őket kettesben hagyni,mert ahogy otthagyom őket,3 perc és már ordít is a lányom.És ha megkérdezem ,hogy mi történt,az a válasz,hogy már megint hülye.Komolyan mondom semmi mást nem érzek csak gyűlöletet,hogy mindig "bántja" a gyerekemet.Mert ezzel engem is bánt...padlóna vagyok és nem tudom mi a megoldás.