Hogy őriztétek meg a nőiességeteket szülés után?

Bár a férjem vonzónak tart 3 szülés után is, és egyáltalán nem vagyok magammal megelégedve...

Kb. 56 kg vagyok, kövér sosem voltam. De semmi extra. Az öltözködésem néha sportos, néha nőies. Nem festem magam, csak szemceruza. A hajam itthon festem, fodrász régen látott. A gyerekekkel sokat mozgunk. Mindenkinek más számít nőiesnek, igényesnek. Én semmi extrát nem teszek.

Én nem változtam sokat, nem is változtattam magamon. Vékonyka voltam baba előtt is és nőiesen, elegánsan öltözködtem, terhesen nagyon sokat híztam (25 kg), de a stílusomon nem változtattam. Szülés után 2-3 hónap alatt lement az összes plusz súly, sőt, tovább fogytam (fogalmam sincs, hogy miért), így most már azért kellett új nadrágokat vennem, mert a régiek lógtak rajtam.

Öltözködni ugyanúgy öltözködök, felveszem a blézeremet akkor is, ha csak bevásárolni megyek, élére vasalt szövetnaci még mindig a kedvencem és a szűkebb göncök, ruhák. A fodrászhoz a babát nem akarom vinni, így havonta egyszer házhoz jön és itt fest, vág, sminkelni szinte minden nap szoktam a szememet, alapozót és egyéb extrát csak akkor használok, ha valami konkrét helyre megyünk (vendégségbe, rendezvényre, stb.), ez lánykoromban is így volt. A jó közérzetemért annyit teszek, hogy szülés után öt héttel elkezdtem ismét tornázni, mint régen, hajnalban, amíg még a fiam alszik dvd-re ugrálok, nyújtok egy jót. (Egy csepp tejem sem volt, ezért vághattam bele a sportba.) Régen futni jártam, azt most nem tudom megoldani, mert a babát nem vihetem, nem olyan a babakocsink, itthon hagyni meg nem tudom, mert a férjem sokat dolgozik, a család messze van.

Öt hónapos a fiam és én úgy érzem magam, mint baba előtt fizikailag és mentálisan is, a férjem ugyanúgy nőként kezel, kíván, szeret, pedig a szülésnél is bent volt és ő mindent nézett, látott, nem takartak előle semmit.

Ennek én nagyon örülök, mert szülés előtt úgy éreztem magam, mint egy 80 éves, nagy, merev, derékfájós, hátfájós, lábfájós asszony voltam, labilis lelkiállapottal, mindenen képes voltam bőgni, idegeskedni. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar visszatér a régi formám, személyiségem.

Egy hátránya van: az emberek többsége nem hajlandó elhinni, hogy pici babám van, a gyerek nélkül vagyok és szóba kerül a dolog, bizonygatnom kellett néhányszor, most már inkább nem is hozom szóba, mert csak felidegesítem magam.

minden nap sminkelek (nem erősen) , és mindig gondosan felöltözöm a sétához, de otthonra is

sokszor húzok szoknyát