Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Hol rontottuk el a gyereknevel...

Hol rontottuk el a gyereknevelést?

Figyelt kérdés

2 gyerekünk van, 7,5 és 2,5 évesek. A férjem informatikusként dolgozik, ezért gyerekeink talán az átlagnál is jobban érdeklődnek ezek a dolgok iránt. Mikor a nagyobb lányunk elkezdett mese videókat, képeket nézni, lovardás játékokkal játszani elbeszélgettünk vele, hogy mit szabad és mit nem. Csak olyan játékokkal játszhat amiket megengedünk neki, egyedül nem regisztrálhat sehova. A férjemmel sokat gondolkoztunk azon, hogy vajon melyik lenne a helyes. Ha már rögtön bizalmatlanok lennénk, tehát mindent ellenőrizzünk, jelszóval védjünk? Esetleg a bizalmon alapuló? Hiszen még soha nem hazudott nekünk, miért ellenőrizgessük? Ez olyan mintha már eleve azt feltételeznénk, hogy át akar verni minket. Végül is megkapta a szabadságot, szabadon használhatta a számítógépet, néha azért megnéztük, hogy miket szokott csinálni.

Nemrég azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy chatelhessen az osztálytársaival (2.osztályos) a facebook-on. Ezt is megengedtük neki, hiszen nem gondoltuk, hogy baj lehet belőle. Az én fiókomból chatelt, 3-4naponta maximum 30percet. Szeretett volna saját facebook fiókot is, hiszen a többieknek is van, de megbeszéltük, hogy ahhoz még fiatal, nincs rá szüksége. Elmondtuk neki, hogy nagyon sok gonosz ember van jelen az internet világában és ő még nem tudja magát megvédeni, elégedjen meg azzal amit eddig megengedtünk. Akkor úgy tünt, hogy megérti, de tegnap derült égből a villámcsapásként ért, hogy a tudtunk nélkül saját facebook fiókot hozott létre... Ellenőriztem az előzményeket és akkor derült ki, hogy már közel 1hete regisztrált. Hát a férjem és és is hatalmasat csalódtunk. Magunkban is és a lányunkban is. Miért volt arra szüksége, hogy becsapjon minket? A büntetése természetesen az, hogy nem ülhet számítógép elé, valamint tv-t is csak az engedélyünkel nézhet egészen addig amíg újra helyre nem áll a bizalmunk. Ő persze duzzog és nem érti, hogy mi a probléma.

Hol rontottuk el? Mit kellene tennünk, hogy a lányunk is megértse tettei súlyát? Most teljesen elveszett a bizalmunk a lányunkban, hiszen még csak 7,5 éves és máris átvert minket... Legszívesebben egész nap csak sírnék... :-(

Jól esne most egy pár tanács.



2011. nov. 22. 16:05
 1/10 anonim ***** válasza:
72%

Szerintem rettenetesen túlreagálod a dolgot.

Az én lányom is 8 éves.Én mindig is abból indultam ki,hogy én is voltam gyerek.

Tehát tudom milyen kíváncsinak lenni és tudom milyen az amikor az osztálytársaimnak volt valami ami nekem nem és emiatt kirekesztettek addig amíg nekem is nem lett!A mai világban ez a dolog még sokkal intenzívebb.A gyerekek a modern világba születnek bele és nőnek fel.Eszem ágában sem lenne kitenni annak a lányomat,hogy kicsinálja a kíváncsiság.Ha valami érdekli akkor meg kell neki mutatni.Természetesen én döntöm el,hogy mennyit mutaok ill.engedek neki.Tudod ez egy kicsit olyan,mit Éva almája.Nem volt szabad, csakazért is.De ha kaphatott volna egy harit..hm?

2011. nov. 22. 16:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%

Nem rontottátok el. Egyáltalán nem.

...csak kiskamasz, ...csak próbálgatja a határokat, ...csak azt hiszi ez a menő, jaj pedig még de kicsi, ott az a bizonyos tojáshéj...

Ne sírj, érzi ő, hogy nagyon megbántott. Nem baj, ha duzzog, hidd el, saját magában is csalódott. De ez így van jól.


Bár tanácsot nem tudok adni, de tökéletesen megértelek.

(12 éves lány, 3 éves fiú, 15 hós fiú)

2011. nov. 22. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
100%

Nem biztos, hogy ő átverésnek gondolta.

Nagy nyomás alatt lehet tiniként (már ha ebben a korban már tininek mondható), hogy másnak lehet, neki meg nem. Tök égőnek élheti meg, meg ehhez hasonlók.

Én még sehol sem vagyok Tőled, mert még csak 1 éves a kislányom, de már most félek, hogy a környezet nyomása mellett, hogyan fogom tudni visszafogni a normális keretek közé.

Nem biztos, hogy Ti rontottátok el. Nevelés, genetika, környezet. Ez mind számít. Sajnos van akivel hiába beszélget naphosszat az ember, mégsem úgy csinálja a dolgokat, ahogy szeretnénk.

Ugye az sem lett volna jó, ha teljesen eltiltod, mert a többiek is szg-eznek, meg facebook-oznak. Talán a saját fiókot még megengedhetted volna, úgy, hogy leellenőrzöd a képeket, meg az adatokat, amiket feltölt magáról és úgy állítjátok be, hogy csak az ismerőseinek lehet publikus. És megbeszélitek, hogy idegenekkel nincs beszélgetés és Te is beléphetsz az oldalára, hogy néha leellenőrizd, hogy tuti csak ismerőssel veszi fel a kontaktot.

Így ő sem kényszerült volna rá az "átverésetekre".

2011. nov. 22. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

Az osztályából gondolom sok mindenkinek van facebook fiókja, és ha neki nincs, akkor lehet lemaradva érezte magát.

Gondolom azért nem szólt nektek róla, mert az vette le a beszélgetésből, hogy ez nektek nem tetszik. Viszont neki meg igen.

Most ezek a dolgok nagyon menők a gyerekeknél, tiniknél és ciki, ha valakinek nincs, mert akkor őt lenézik. Már kiskorban is!

Szerintem ne sírj még. Lehetne ennél még rosszabb is.

Inkább ellenőrizzétek a fiókját néha, minthogy teljesen eltiltjátok majd.

A teljes tiltásnak mindig következményei vannak. Ami nagyon tilos ott indig találnak kiskaput a gyerekek.


Duzzog, tudja, hogy nem tetszik nektek amit tett. Ő is meg fog nyugodni és te is. Utána beszéljétek át még egyszer, hogy mit vártok tőle, és ne reagáld túl. A gyerekek feszegetik a határokat, most ő is megtapasztalja mi a határ.

2011. nov. 22. 16:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 A kérdező kommentje:
Mindig mindent megkapott tőlünk, saját számítógép, mobiltelefon (csak itthonra), elég volt csak kérnie. Egyetlen egy dolog volt amire nemet mondtunk, a saját facebook profil. De azt is megbeszéltük, hogy miért nem. És az a baj, hogy nem látom rajta az őszinte megbánást... :-(
2011. nov. 22. 16:33
 6/10 anonim ***** válasza:
Az en lanyom is kicsi meg, csak 20 hos, de kicsit en is tartok tole hogy milyen lesz, eleg akaratos kiscsaj... ( mint az anyja). De talan nem a legjobb hogy mindig mindent megkapott amit kert. Valoszinu hogy nem tudja elfogadni, hogy akkor ezt most miert nem, ha eddig mindent. Hiaba beszeltetek meg a dolgot. Viszont szerintem is kicsit tulreagalod ezt. Nem akkora bun ez. Viszont a bunti azert jogos.
2011. nov. 22. 17:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%
Ó, és még hány ilyen lesz! Most komolyan, te mindig azt csináltad, amit aszüleid mondtak? Sosem voltál szófogadatlan, sosem hazudtál nekik? A gyerekeknek az a dolguk, hogy próbálgassák a határaikat, az nem úgy mûködik, hogy elmondod, mit szabad és mit nem. Meg kell tapasztalniuk, és azt is, hogy ha szabályt szegnek, annak következményei vannak. Oké, kapjon büntetést, deezért mélységesen csalódni benne? Azért _annyira_ rosszat nem tett! Jobb lenne, ha mindig azt csinálná, amit mondanak neki?
2011. nov. 22. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 A kérdező kommentje:
Én sem voltam egy angyal, de velem nem igazán beszélgettek a szüleim. Ha valamit nem engedtek, akkor annyival zárták le a beszélgetést, hogy nem és kész, soha nem volt magyarázat. És persze nekem szinte mindent tilos volt. Éppen ezért már gyerekként megfogadtam, hogy én nem ilyen szülő leszek.
2011. nov. 22. 18:31
 9/10 anonim ***** válasza:
100%
Jójó, tök jó, hogy beszélgetsz vele és mindent elmagyarázol, de attól még fog rosszat csinálni. És ez nem azt jelenti, hogy elrontottátok a nevelését.
2011. nov. 22. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:

3. vagyok.

Nehéz kitalálni, hogy mi az amit megengedj, és mi az amit ne. Főleg, hogy azért engedd meg, hogy ne kelljen átvernie. Utólag pedig mindig könnyű okosabbnak lenni, főleg a kívülállónak. Így nézve, pl. nem kellett volna saját szg. Én úgy képzelem, persze kérdés mi lesz 6 év múlva, hogy egy gép lesz a családban és az is a nappaliban.

A másik pedig, hogy igen is vannak szófogadó gyerekek. Vagy legalább is régebben voltak. :) A maiakat nem nagyon ismerem.

Én is követtem el hibát, de inkább 14 év felett, de nem szófogadatlanságból. Azt hiszem én mondhatom azt, hogy szófogadó, illedelmes gyerek voltam. :)

És egyenlőre hiszek abban, hogy ha a gyereket úgy neveljük, hogy jobb mindenkinél, akkor is, ha ez, vagy az nincsen meg neki, akkor hinni is fog benne és a kisugárzása miatt, a többiek sem fogják cikizni.

Hangsúlyozom, én nem ilyen voltam, de nem is éltem egy ilyen cikizős társadalomban. (31 vagyok) A gimiben rajtam kívül még egy fiú volt, aki nem cigizett, a kirándulásokon még egy boroskólát sem ivott, sőt még mondta is a többieknek, hogy minek kell ahhoz inni, hogy jókedvűek legyenek. Soha egyikünket sem cikiztek emiatt.

Csak remélni tudom, hogy ez még lehetséges!!!

Magyarán az sem jó, ha mindent csak azért kap meg a gyerek, mert ciki, ha neki nincsen.

Persze ezek nekem egyenlőre elméletben vannak, majd lehet felébredek és a kezem a bilibe lóg. :))) Akiknek már sulis gyerekeik vannak, biztos jobban tudják.

Az a szomorú, hogy már ebben a korban ilyen gondok vannak, 10 évesen meg már jönnek a fiúk!!! Én még 13 évesen is szinte barbiztam...

2011. nov. 23. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!