Társadalmilag és emberileg tényleg "furcsa", ha az ember örökbefogad a meglévő 2 gyermeke mellé egy 2-3 éves gyereket úgy, hogy lehetne sajátja is?

Az örökbefogadásnak meg vannak a feltételei. Gondolom ezzel te is tisztában vagy. nekem az ismeretségi körömben van olyan anyuka akinek mivel nem lehetett sajátja az örökbe fogadás mellett döntött. Elsőre szerencséje volt, mert egy újszülött gyermeket kapott, miután kiderült, hogy az újszülöttnek van egy testvére is aki 1.5 évvel idősebb volt. Úgy döntöttek hogy azt is elhozzák. Nagyon jó szülők, szeretik a gyerekeket viszont a nagyobbiknál ugye ez a kötődés az ősbizalom anya hiányában megtorpant. Sokkal több a nagyobb gyerekkel a felmerülő probléma mint a kicsivel. Ráadásul mire mindkét gyereknél az örökbefogadás véglegesítődött több mint egy év volt.

2-3 vagy több éves gyermekeknél akik feltehetően már születésük óta intézetben vannak sok esetben viselkedési és szocializációs zavarra , esetleg mentális lemaradásra lehet számítani a gyermeknél. Szerintem ezzel jobb ha tisztában van az aki örökbefogadásra adja a fejét.

Az intézetben nevelkedett gyermekek nevelése bizony nem egy tündér mese. Bizony sokszor érzi úgy magát az örökbefogadó, hogy ő mindent megtett, ennek ellenére kudarcot érez mindvégig. Ezek a gyerekek több türelmet, figyelmet, szeretetet és gondoskodást igényelnek mint korabeli társaik akik születésüktől fogva élnek családjaikba.

Úgy gondolom ennek tudatában érdemes elgondolkodni azon, hogy kinek érdemes illetve ki alkalmas az örökbefogadó szülő szerepére.

Szia!

Én is régóta gondolkozom ezen:)!

Van egy 3 és egy 7 éves kisfiam,mindenképpen szeretnék egy kislányt is,de nem merek már szülni,mert a pici fiamnál probléma volt a pocakban,magzatvizet is vettek,ahol természetesen kiderült,hogy egészséges,de már nem mernék újra teherbe esni.

Ha csoda történne,és a törlesztő részletünk annyi lenne,mint 3 éve,egy percet sem gondolkodnék az örökbefogadáson:)!

Nekem furcsa lenne: Nem az, ha ilyet látok. Hanem ha én tennék ilyet. Most így hirtelen, azon túl, hogy elsőre persze szép dolog, de ilyen dolgok merülnek föl bennem: Fogom majd tudni úgy szeretni, mint a vér szerinti gyerekem? Nem lesz bennem egy olyan rossz érzés, hogy egy gyerek miatta nem születhetett meg? Mert 2-őt tervezünk...

Lehet, hogy ezek teljesen alaptalan kétségek, de elsőre mégis ilyesmik fogalmazódnak meg bennem. Leginkább magamban vagyok bizonytalan.