A szülők miért bíznak meg vakon egy babysitterben már akár már előzetes találkozás nélkül?
fiatal lány vagyok, halasztok az egyetemen és gyerekfelügyelettel keresek pénzt. nem régóta csinálom, 4 családnál dolgoztam eddig. ebből 2 olyan volt, hogy első találkozáskor ott is maradtam a gyerekkel egyedül. a másik kettőnél voltam egy előzetes látogatáson, mindkettő olyan 45 perc volt, kicsit beszélgettünk. és ebből 1 szegényebb, egy közép keresetű és 2 láthatóan gazdag család volt.
most magam ellen beszélek, de én nem hagynám ott a gyereket első alkalommal egy idegenre. jó, látszik rajtam, hogy rendes vagyok és nem nagyképűségből, de imádni szoktak a gyerekek, orvosin tanulok, tehát link sem vagyok, nagyon odafigyelek a gyerekekre, nem lopok, nem eszem ki a hűtőt, mindet úgy csinálok, ahogy a szülők kérik de akkor is. elvégre egy idegen akárki lehet.
szóval nem értem ezt a feltétlen bizalmat. talán csak az én világnézetem pesszimista, ha emberekről van szó.
mit gondoltok erről?
válasza:Szia!
Tök jó fej vagy, hogy ez felmerült benned!
Teljesen igazad van, én nem merném ráhagyni a gyerekem egy idegenre, akivel max. 45 percet beszélgettem. Anyukám mondta még, mikor megszületett az unokája, és bennem felmerült, hogy bébiszitterre lenne majd szükségem, hogy gondoljak bele, nem tudhatom, hogy egy mégoly szimpatikus ember is mit csinál a gyerekemmel, mikor nem látom. És ha kicsi a gyerek, még rosszabb, mert el sem tudja mondani…
Szerencsére végül nem is szorulok rá, de ha kellene akkor csak ajánlás alapján tudom elképzelni, hogy felvegyek valakit.
Nyilván én a másik végletet képviselem, mert a külföldöm bébiszitterként tevékenykedő barátnőim elmesélése alapján tök normális, hogy csecsemőkortól idegenekre bízzák a gyerekekek, ráadásul ezeket kb. évente váltogatják.
Nyilván itt arról van szó, hogy a szülőknek jó állása van, nem akarják feladni a szabadságukat a gyerek miatt, így bele sem gondolnak, hogy egy kisgyereknek nem jó, ha folyton más vigyáz rá, csak este ugranak be a szülei egy jóéjt puszira hozzá.
Egyébként a 6 éves gyerek simán elfogadott? Csak azért kérdem, mert az hatévesem szerintem nem is lenne hajlandó elsőre egyedül maradni egy „idegennel” (légy bármilyen kedves). :)
Igen, simán elfogadott, bár gondolom ez nevelés és nem csak az én érdemem. Mindig bemutatkozom a kisgyereknek is, megkérdezem mi a neve, hogyan szólítsam. Aztán megkérem, hogy mutassa meg a szobáját, játékait, ilyesmi. Igyekszem partnerként kezelni őket, én úgy vettem észre így hamarabb elfogadnak. Nem csak oda vannak dobva hozzám, hanem érezhetik, hogy ők vannak otthon, ők döntik el mit nézhetek meg, mit nem.
1 nehéz esetem volt, ő nagyon anyás volt, nem tűrt meg senki idegent és az első hetekben végigsírta a 3 órát, míg vele voltam. Aztán pár hétig csak duzzogás, nem mehettem közel hozzá, nem nyúlhattam semmihez. De sokat beszéltem arról, hogy mennyivel jobb lenne játszani, míg anya hazaér. Végül már megkedvelt, sokat játszottunk, pl a gyógyszerét is beadhattam adott időben, pedig eleinte az orrfújáson is hiszti ment.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!