Anyukák! Milyen a kapcsolatotok a saját Anyukátokkal? A baba születése óta változott valamilyen irányban?

Hát nekem nem a szülés után változott hanem miután elköltöztem.

Mi nagyon rosszba voltunk, ugyan az a horoszkópunk, egy napon születtünk, még a kínai horoszkópunk is ugyan az és nálunk sajnos tökéletesen megvolt a két dudás egy csárdában nem fér meg effektus.

Odáig fajultak a dolgok, hogy 17 éves koromban bejött az iskolámba és ott a fél iskola előtt közölte hogy ha haza mentem pakoljam össze a cuccaimat és költözzek el, nem érdekli hova.

Utána majd fél évig egyáltalán nem beszéltünk, aztán elkezdtünk beszélni és azóta olyanok vagyunk mint a legjobb barátnők!

Jót tesz a távolság! :)

én regényt írhatnék....nem is tudom, honnan kezdjem. Kezdem onnan, hogy anyám egy laikus ember, aki lila ködben élt, nagyanyámtól elnyomva 34 éves koráig, mikor férjhez ment a 2. férjéhez, aki lassan felvilágosította. Anyám kiokosodott és azóta nekem osztja az észt. Házasság után először az volt a baj, hogy mit csinálunk a pénzzel, aztán az, hogy a férjem miért dolgozik olyan sokat, miért alapít céget, miért vált munkát, stb. Odáig fajult, hogy már semmit sem mondtam el neki. 5 éve vettünk egy házat. Nincs kész. Aláírom, sok hiányossága van, de egy vacak garzon, amire elég lett volna a pénzünk, nem elégítette volna ki az igényeinket: a férjem drága szerszámait nem lett volna hol tartsa, kutyánk is volt akkoriban, ráadásul a házunkban van az irodája is, ahol most 2 személyt foglalkoztat. Anyám ezt nem érti meg, csak a ház hiányosságait fújja, odáig jutott, hogy anyósomékat kérte számon, hogy miért nem ők költöztek ide, mi pedig az ő lakásukba (a ház felét anyósoméktól kaptuk adományként). Anyám számonkérése csak eldurvult a fiam születése után, mikor pedig kiderült, hogy ilyen "putriba" bevállaltunk még egy babát, elkönyvelte, hogy hülyék vagyunk.

Szeretem édesanyámat. Vannak dolgok, amiben kikérem a tanácsát (ruhavarrás, ágyneművarrás, stb). Viszont nem tűröm, hogy olyasmibe szóljon bele, amihez semmi köze: pl. ebbe a házba egy fillért nem fizetett, anyósomék a felét adták. A másik, amin kiakadt, hogy miért varrattunk a férjemnek bocskait és miért avattattuk vitézzé. Hogy mi milyen jobboldaliak vagyunk (noha abszolut nem politizálunk, nem tartom magam jobboldalinak vagy polgárnak, egyszerűen csak nagyon szeretjük a régi dolgokat és átmentünk őseink szellemi hagyatékából, amit tudunk), néha úgy érzem, hogy ők, mint baloldaliak többet piszkálnak minket, noha a jobboldalira mondják, hogy fél téglával veri a mellét, hogy mennyire magyar. Mond1. Meg is mondtam neki, hogy ha így viselkedik, csak maga alatt vágja a fát, mert elhidegülünk egymástól. Azóta csend van. Meg kell értse, hogy bizonyos dolgokat szívesen fogadok tőle (főzött szülés után, vigyázott a fiamra, míg egyetemre jártam), de vannak dolgok, amiket nem vele fogok megbeszélni: a ház építése és a férjem pénzügyei. Amíg ezt betartja, jóban vagyunk, szívesen beszélgetek mindenről, kivéve ezeket.

Egyébként jól élünk, a gyerekek nem szenvednek hiányt. Csak a ház nincs kész.

Nekem megromlott nagyon. De már a terhesség alatt. Egyáltalán nem foglalkozik velem, pl ha a gyerek alszik amikor betoppan akkor van hogy sarkon is fordul. Nincs harag meg ilyesmi, de nem akar velem beszélgetni. Nem érdeklem.

A fiammal sok a gond, elég síros volt, alig alszik éjjel. Nem tudja megérteni, mert életében nem éjszakázott. Szerinte a gyes a világon a legunalmasabb, és annyi de annyi mindenre ideje van egy anyukának. Aztán elkezdte elvinni a gyereket hétvégére és láss csodát ott is rosszul aludt. Azóta a gyerekkel van a gond (nem velem), hogy hogy lehet nekem ilyen problémás gyerekem...

Az én anyukám egy örökké aggodalmaskodó, alapvetően pesszimista gondolkodású ember. Mindig mindenben mellettem áll (kivéve egyszer, mikor tetkót csináltattam), támogat, segít.

Naponta keres, de nem tolakszik. Bármikor hívhatom segíteni, bármikor jön is.

Szóval én elfogadtam, hogy túlzottan parázik mindenen és kioktat és tanácsokkal bombáz és akár kritizál vagy felülbírál.

A kapcsolatom mindig jó volt vele, még ha konzervatívabban is nevelt, mint a barátnőimet az ő anyukájuk.

Terhesség alatt támogatott, szülés után mellettem volt és a második terhessé alatt most még inkább.

A gyerekemet bármikor feltétel nélkül rá merem bízni.

Nekem a gyerekek születése után sokat javult, bár nem lett teljesen optimális.

Mi nagyon ellentétes természetűek vagyunk, számára én túl lázadó, különc, furcsa, deviáns... stb. vagyok. AZt hiszem, ő inkább egy átlagos, a tömegből nem kirívó gyereket képzelt el magának. Elismerem, tinédzserként tényleg voltak őrült dolgaim, szóval neki sem volt velem könnyű. De azóta már felnőttem, és még mindig képes olyanokba beleszólni, hogy miért veszek fel ilyen-olyan ruhát, lakásunkat miért így rendezzük be, miért ide-oda mentünk nyaralni.... stb.

Az sem segít a helyzeten, hogy nincs tesóm, így csak rajtam tudja kiélni az anyai ösztöneit.

Az unokákat imádja, nagyon szívesen, lelkesen és jól is foglalkozik velük, 100%-ban megbízom benne és bármikor rá merem bízni őket.

Ezt a kérdést én írtam ki, nagyon megromlott a kapcsolatunk, odáig jutottunk,hogy csak illnedőségből hívom fel, ha jön akkor csak az unoka létezik számára. Szerinte egész nap pihenésből áll számomra, mert hát "mi dolgom nekem itthon",bezzeg neki dolgozni kell.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..