Van aki közületek dolgozik két műszakban? Hogyan? Anyukák!

Azóta is ott dolgozol?

Nem viselte meg a picit, piciket hogy te hajnalban elhúzol otthonról és nem ébrednek melletted?

Én ettől félek a leginkább! mert még délután ha más is megy érte vhogy majd kibírja szegénykém, de reggel!

Bár igaz este is nagyon nehéz, bár ő későn fekszik, így lehet még taliznánk, de hát ugye akkor meg alvás. :(

Te azóta is ott dolgozol? Vagy sikerült váltani?

Hát az a baj, hogy itt van a párom, de nem vagyok benne biztos hogy képes rá! Nem azért mert lenézem vagy ilyesmi, csak a jó néhány év alatt amit leéltem vele, meg főleg ahogy néha a gyerekhez hozzááll nem vagyok benne biztos. Meg hogy így is egy órával hamarabb kel fel hogy elkészüljön és fut hogy elérje a vonatot. Akkor a gyereket hogy fogja felöltöztetni, mikor fáradt még, alszik még, nyűgös, sietni kell stb. Akkor lehet egyikük sem fog odaérni egy hétig egyik helyre se, se mhely, illetve a vonat, se bölcsi. Akkor meg kirúgják a páromat! Meg azért jó lenne a gyereknek reggel adni egy pohár kakaót vagy valamit, mert nem 8-ra megy, hanem már fél hétkor, háromnegyed hétkor max be kell adni, és reggeli csak 8 után van.

Úgyhogy annyira reménytelennek érzem! Úgy érzem nem számíthatok a páromra! Más meg nincs!

Meg hát attól is félek mindezek után, hogy üvölteni fog attól mikor felkelek míg elmegyek meg míg nem megy bölcsibe, meg ki tudja meddig. Úgy meg aztán még nehezebb az egész!

Míg kicsi volt havonta egyszer csináltuk hogy elmentem én vásárolni, ő itthon maradt az apjával. De aztán nagyobb lett és már a párom járt vásárolni, hogy ne kelljen külön bemenni plusz útiktgért!

Még félek igazából attól is hogy hogyan fogok elmenni dolgozni úgy hogy tudom hogy a gyerek bent van a bölcsibe. Úgy érzem néha nem vagyok rá képes, és a legrosszabb hogy úgy érzem egyedül vagyok ezzel az érzéssel, tehát hogy a páromat nem érdekli, nem mutatja stb. Persze a gyerek előtt nem mutatom, sőt! De nagyon nehéz így!

Félek attól is hogyha néha tud rá valamelyik rokon vigyázni, ami lehet rendszeres lesz, napi egy két órát bölcsi után, félek hogy teljesen amikre idáig tanítottam, neveltem vége, mert ott minden sz...t megengednek neki, aztán meg én leszek a rossz anya neki. Vagy épp ellenkezőleg belenevelik hogy fél mindentől mert olyan ijedősek, ne menj a kutyához, mert megharap, vagya macskához mert fertőzést kapsz, meg hirtelen rákiabálnak ijedtségből hogy jaj megfulladsz köpd ki, de túlzásba víve, mert olyan az illető mikor rájön. Én viszem túlzásba? Bár van rá bizonyíték hogy van alapja a félelmemnek, a saját gyerekei, hogy félnek még a víztől is, vagy épp mitől. meg elég furák mikor rájuk jön.

Persze tudom, hogyha kell a pénz sajnos nem tudok mit csinálni! Bébiszitterre nem telik! :(

Másnak is ilyen nehéz beadni a bölcsibe, oviba a gyerekét, és mellé olyan munkát találni hogy ne kelljen rászorulnia másra? Persze nem arról van szó hogy néha-néha, hanem hogy mindig rá kell másra bízni, minden áldott nap. Én úgy érzem magamnak szültem a gyereket és hogy elveszítem ha naponta alig látom. Lehet kicsit túl érzékeny vagyok? Kérlek ne bunkó dolgokat írtatok! Inkább valami vigasztaló, megerősítő szó lenne jó, de csak ha valóban úgy gondoljátok!