6 gyereket tervezünk, mekkora házban gondolkodjunk?

Úgy vállaljatok 6 gyereket, hogy mindnek megadasson a külön hálószoba. Ez ugye 6, ezen felül a ti szobátok + nappali. Tehát legalább 8 szoba + ugye konyha, étkező, fürdőszoba.

Fürdőszobából is érdemes lenne legalább 2, de inkább 3.

Eddig hány gyereketek van? Mert mi van akkor, ha egy sem fog összejönni?

De hogy a kérdésedre is válaszoljak 7 háló + nappali + nagy konyha + 2-3 fürdő + 2-3 WC.

Nekünk 3 gyerekünk van, és 110 m2-es a lakásunk, de én úgy érzem, hogy ez ennyi gyerekkel pont ideális, egy 4. gyerek már nem férne el.

Igaza van a 3. válaszolónak, felesleges 0 gyerekkel 6 gyerekre való házat venni. 6 gyerek sok-sok év alatt jön össze (még akkor is, ha sorozatban gyártjátok), addig meg azt a nagy házat fenn is kell tartani, takarítani stb.

Vegyetek először egy kisebbet (mondjuk 4-5 fős családra tervezve), és ha utána még mindig 6 gyerekre vágytok, lecserélitek egy nagyobbra.

Azonos nemű, kis korkülönbséggel született gyerekeknek nem feltétlenül kell külön szoba szerintem. Generációk nőttek fel és lettek tisztességes emberek egyetlen szobában is.... Ha van elég hely, akkor simán lehet együtt két gyerek szerintem (de tudom, hogy most sokan meg fognak kövezni ezért). Nem azon múlik a boldog gyerekkor, hogy volt-e külön szoba...

Szerintem ami sokkal fontosabb, hogy legyen akkora konyha, étkező, nappali, ahol kényelmesen együtt tud lenni a család, ahol közösen körül tudják ülni az asztalt.

Akár egy, akár több gyerek kerül egy szobába, az legyen világos, barátságos, rendelkezzen elegendő tárolóhellyel (ez amúgy az egész lakásra igaz) és meg lehessen oldani úgy a berendezést, hogy az esetlegesen együtt lakó gyerekek se zavarják egymást, ha az egyik még pl. olvas vagy tanul, a másik meg aludna. De ez meg csak leleményesség kérdése.

Fürdőszobából legalább kettő kell, másként igen hosszú lesz reggel a várakozás.

Persze, szegény öreganyám 8 testvérrel lakott egy szobában, és tény, hogy tisztességes felnőtt lett belőle...de ez a mai világban akkor is felelőtlenség és önzőség a gyerek irányába, mert itt nem arról van szó, hogy a szülőnek legyen-e 1 vagy 2 gyereke, itt átlagon FELÜLI létszámú gyerekseregről van szó, ennyit pedig az vállaljon, aki átlagon FELÜLI anyagi körülmények között él és a gyereknek is jó lesz ennyi testvérrel felnőni, nemcsak a szülők örülhetnek, hogy sikerült a terv. Minél több gyerek van, annál fontosabb nekik, hogy legyen egy olyan szoba (akár félszobányi, de elkülönített helyiség), ami az ő birodalma, csak az övé.

Nyilván kisebb korban még nem vészes, főleg, ha azonos neműek és kis korkülönbség van köztük, de egy kamasz már nem feltétlenül élvezné ezt.

Aki nem tudja megtenni, hogy óriási házat vesz egy ekkora családnak, az ne tervezzen ekkora családot. Ezt hívják úgy, hogy addig nyújtózunk, ameddig a takarónk ér.

Hálistennek már nem abban a világban élünk, mint nagyanyáink, hogy egyetlen szobákba szültek rengeteg gyereket az emberek. Nyilván, nem lesz tőle senki törvényszerűen lelkibeteg, de nem a "túlélés" lenne a cél, hanem a gyerekkor minősége.

Nálunk 5 gyerek van, így azt le tudom írni, mi hogyan élünk.

A konyha-ebédlő és a nappali hatalmas, elférünk egyszerre mindannyian. A 3 nagyobbnak külön- külön szobája van, bár közülük a két kisebb sokáig egy nagy szobában lakott, azt választottuk ketté.

A két picinek egyelőre közös szobája van, de 2-3 év múlva a melléképületben a legnagyobb külön lakrészt kap, így egyikük megkaphatja az Ő szobáját. Ezen kívül ott van még a mi hálónak, a füri és a WC. Szóval 5 szoba + konyha + nappali + füri + WC. Mindez 135 m2.

Én nem tartom szükségesnek a vendégszobát, ha jön valaki, a gyerekek összeköltöznek, és máris van hely. Külön játszószoba nélkül is megvagyunk, ott van a sajátjuk, meg a nappali. De még egy fürinek-WC-nek én is nagyon örülnék, mert elég nagy a sorbanállás már most is, pedig a két legkisebb még pelenkás.

Én egyetértek azzal,hogy a külön szoba, csak addig nem fontos, amíg kicsik.

Ha már elkezdenek kamaszodni, lesz barátnőjük, barátjuk, vagy csak el szeretnének vonulni, nagyon nem fognak örülni a közös szobának!

Pont valamelyik nap került fel szóba a baráti körben,hogy az egyik srácnak nem volt különszobája, a nővérével osztozott. Kamaszkorukra már ölték egymást, mert ugye egymás előtt nem öltözködnek, akkor ki kellett menni a másiknak. De amikor először akartak lányt/fiút hazavinni, akkor is volt gond!