Azok a kismamák akik kicsi mellett tanulnak, hogy bírjátok, azért tudtok eleget figyelni mindenre, nem érzitek hogy szétestek? Így is terveztétek, mért?

Szia.Szeptembertől én angolra szeretnék járni(igaz nem főiskola),hogy bírni fogom-e az majd kiderül.Valószínű igen,meg muszáj az alapfokú C nyelvvizsga,ahhoz a tanfolyamhoz,amit el szeretnék végezni.Szombatonként lesz,elvileg 3 hónap.Ha sikerül a vizsga,utána a tanfolyam 8 hónap,ugyanígy szombatonként kell menni.A párom jól ellesz a gyerkőccel,aki akkor lesz 11 hónapos.

Anyukám,amikor én születtem(30 éve)technikumba járt és maszekolt is otthon mellette.

Szia! Igaz, én nem egyetemet, hanem csak gimnáziumot végzek a kisfiam mellett, de szívesen leírom, milyen így tanulni. Szóval én annak idején 1. nagyon ellazáztam a sulit, ezért is nem lett meg az utolsó két osztályom 18 éves koromra 2. 18 évesen inkább elmentem melózni. 20 évesen szültem októberben, (2007), abban a tanévben kezdtem el a távos gimnáziumot mert rá kellett jönnöm, hogy nem egy gyorsétteremből akarok nyugdíjba menni :) Most készülök a szóbeli érettségire, remélem minden oké lesz.

Hát szóval, nem könnyű gyerek mellett tanulni, de szerintem egyetemen még nehezebb lesz (ősztől remélem azért megtudom milyen az). Nekem úgy kellett bejárni, hogy kéthetente volt tanítás délután. Nem volt kötelező bejárni, de azért erősen ajánlott. A kisfiam 1 hónapos korától be is jártam, de eleinte irtó nehezen ment az is, hogy bemenjek. De egy idő után már élveztem is, hogy kicsit kimozdulhatok, szóval ez volt a legkisebb gond. Inkább az volt húzós, amikor a vizsgákra kellett készülni. Párszor már földhöz csaptam a könyveimet és bőgtem, hogy én ezt feladom, de szerencsére azért minden jól ment. A 11.-es bizonyítványom mondjuk nem lett valami szuper, matekból pótvizsgáznom is kellett, de összességében minden jól ment, előrehozott érettségit is tettem, hogy idén már csak a kötelezők legyenek vissza. Az idei bizonyítványomon úgy meglepődtem :) Egyedül a matek lett hármas, minden más négyes, ötös. Még dicséretet is kaptam év végén, amit pedig nappalis koromban sosem. És az előrehozott érettségik is nagyon jók lettek tavaly, mind a kettő 90%-os (ami nekem már elég is ahhoz a szakhoz, ahová menni akarok). Idén még nyelvvizsgáztam is.

Hát a tanulásról annyit, hogy akkor tanulok, ha alszik a fiacskám. Máskor nem tudok. Amikor kisebb volt, gyakrabban aludt, de sosem tudhattam, mikor kel fel, estére pedig már mindig nagyon fáradt voltam, szóval nekem akkor volt a legmegterhelőbb. Most, hogy már nagyobb, könnyebben megy. Azt még hozzá kéne tennem, hogy egyedül nevelem születése óta, bár 1 éves koráig anyukámnál laktunk, de mégis azóta könnyebb a tanulás, mióta külön költöztünk. Segítségem kb. annyi, hogy amikor suli volt, anyukám vigyázott rá, illetve most, ebben a tanévben talán 2-szer volt olyan, hogy elvitte 1-1 napra, meg múlt héten volt még, hogy reggel elvitte, este hozta, hogy tudjak tanulni az érettségire. Mostmár, hogy látom a fényt az alagút végén, azt mondom, hogy nem volt nagy cucc, de azért kellett hozzá egy nagy adag kitartás. Azért az egyetemre kíváncsi leszek, asszem felköthetem a gatyámat, mert az én tanulási módszereim... Szóval asszem ott nem élek meg annyi tanulással, amennyit most produkálok, nem lesz elég, hogy a dolgok nagy része rám ragad egy elolvasással. De én azt javaslom, aki szeretne tanulni, tanuljon, mert meg lehet csinálni, csak kitartás kell, persze nem árt valamennyi segítség, de szerintem a lényeg tényleg a kitartás.

De azért azt nagyon várom már, hogy majd diploma után esetleg legyen mégegy babám, ha úgy állnak a dolgok, és amikor már vele leszek otthon, tényleg ne kelljen a sulin stresszelni.

Szia! Hát én azok közé tartozom, aki pici mellett végzi a levelezős fősulit. 8 hónapos a kislányom. Iszonyat nehéz tanulni és babázni egyszerre (és még nem beszéltem a férjemről és a háztartásról), pedig mintababának számít. Amikor fent van, csak vele foglalkozom, amikor alszik nappal és éjszaka, akkor tanulok. Ez már a második vizsgaidőszak vele. Szerencsére van annyi segítségem, hogy a nagymama átjön hozzánk hetente egyszer, hogy nappal is tudjak egy picit tanulni.

Eredetileg mi is úgy terveztünk, hogy ha végzek, akkor jön majd a baba, de így jött össze :) Nem bántam meg! De persze mindenki saját maga kell, hogy eldöntse, bírja - bírná-e picivel a stresszt. Nem éreztetem a babával, hogy nekem most más dolgom lenne, tanulnom kéne. A születése után megváltozott a fontossági sorrend: a pici az első, és ha a vizsga nem sikerül, majd meglesz később. Talán a természet is hozzátesz és segít abban, hogy valahogy jobban fog az agyam - talán "tudja" a testem, hogy most csak ennyi időm van, ez idő alatt kell belepréselnem magamba a tudást :-)

Ha úgy érzed, hogy nem tudnál a babára, magadra, párodra 100%-ig koncentrálni, akkor várj még, de a saját példámat felhozva a természet megoldja, amit meg kell :-)