Ha a mezítláb járás a legjobb, akkor cipőből miért kell olyan, ami fogja a bokáját? Nem értem.

A mezítláb járás csak "bizonyos talajon" jó, otthon, lakásban megfelelő, meg persze minden természetes vagy egyenetlen talajon. (kert, homokozó, homok, kavicsos talaj, ilyesmi)

Betonon, vagy más talajon, ami teljesen rugalmatlan, nem jó a mezítlábazás, oda kell a cipő. És ehhez kell, ami jól tartja a bokát.

A lakásban sem mindegy, milyen talaj van. Pl. parketta vagy laminált padló viszonylag rugalmas. Nálunk ilyen van, a lakásban tapadós zokniban voltak/vannak a gyerekeim. Viszont ha kőburkolat lenne, lehet hogy én is zárt szandált adtam volna rájuk.

Az első válasz annyiban jó, hogy a sima talajon valóban nem jön ki a mezítláb járás előnye. Ami pont az, hogy az egyenetlen, durva felületen járás közben a talp hol kifele, hol befele dőlve ér talajt. Ettől a boka hamar megerősödik. Aki sárban, föld-rögökön, sziklákon, és mindenféle talajon mezítláb jár, annak már kiskorától kezdve erős lesz a bokája és a talpán is kialakul egy védőréteg. A homokban, vagy meleg felületen ellenben a talp "felhúzása" játszik szerepet, amitől más izmok erősödnek. A sima, kő, járólap, szőnyeg, parketta ilyen szempontból nem hasznos, viszont a talpi ingerületek miatt az agy fejlődésre kedvező hatással van, sokkal jobb, mint a bezártság. (Ha kesztyűben, letakart szemmel, bedugott kellene ismerkedni a világgal, az kész katasztrófa lenne. A kisgyereknek a talp felülete éppen olyan érzékelési zóna, mint a tenyere, csak később sorvad el, pont az állandó lábbeli hordástól.)

A boka megfogása tehát azért szükséges, mert NEM járunk eleget a szabadban, egyenetlen talajon mezítláb, ezért nem erősödik meg a boka ideje korán, több időt kell neki adni, és addig segíteni kell a helyes tartásban, hogy ne dőljön meg egészségtelenül. Ezért van a látszólagos ellentmondás.