Anyukák, apukák! Veletek előfordult gyerekkorotokban, hogy a szüleitek olyan dologra kényszerítettek, ami bár apró dolognak, semmiségnek tűnhet, de nektek borzasztó kellemetlen volt?

Az anyukám szüleit imádtuk,az apuét nem ..sajnos ők sem minket :(

De egy helyen laktak és csak úgy mehettünk nyaralni az anyai nagyiékhoz ha az apu szüleihez elmegyünk...utáltuk!!!

Amikor megérkeztünk az volt az első,hogy elmentünk kb.5 percre és már vágtattunk is vissza az "anya nagyiékhoz"..és ezzel le is tudtuk a látogatást!

Apám erőltette ezt ennyire,sem a szülei sem mi nem igazán vágytunk erre a találkozásra!

Persze úgy csináltak mintha...de éreztük,hogy csak kamu!

Nekik apám testvéreinek a gyereki voltak a kedvenceik...

Apám soha de soha nem engedett minket hétvégén az ágyban maradni kicsit tovább,vagy mesét nézni...mindig azt mondta:-nincs nektek semmi dolgozok??!!!

Amig otthon laktam 21 éves koromig..az utólsó pillanatig engedélyt kellett tőle kérni,ha menni akartam valahová..stb.:(((

szomorú gyerekkorunk volt:(

sok ilyen megalázó helyzetbe hozott minket!

Soha sem teszek ilyet a gyerekemmel!!!!

Bocsi hosszúra sikerült...

Iskolába indulás előtt meg kellett innom még otthon egy bögre meleg tejet v. teát v. kakaót (reggeli gyanánt). Mivel mindig rohanás volt, Anyu sokszor akkor nyomta kezembe a bögrét, amikor már a kabát is rajtam volt és rohannom kellett a buszhoz. A csúcs az volt, hogy sokszor tűzforró volt az ital, és elég gyakran megégettem a számat, de muszáj volt meginnom :(

A "bőrös" tej nekem is halál volt, ezt Anyu sosem értette meg... Mint ahogy azt sem, hogy utáltam a piros színt már kicsi korom óta, és állandóan piros ruhákat akart rám adni...

Hű, némelyik nagyom komoly. Jó kérdést tettél fel kérdező. A te sztoridat meg lehet tudni?

Engem sose kényszerítettek semmire, én olyan kis balfék voltam, hogy magamtól is sikerült kínos helyzetekbe kerülnöm :)