Hogyan viselkednétek egy fiatalkorú anyával szemben?

17 évesen szültem, az érettségit estin tettem le, azóta már szakmám is van, és most tervezem a továbbtanulást. Közben már kistesó is született, 4 éves a lányom, 3 a fiam, voltak, akik engem is elítéltek, de most viszont irígykednek, mert saját lakásban lakunk, és boldogok vagyunk így négyesben.

Jövő hónapban kezdek a munkahelyemen is, a gyerekek mennek az oviba.

Sok kitartást kívánok az ismerősödnek, és nem kell foglalkozni mások szúrkálódásával, mert akkor elbizonytalanodik, ami pedig nem tesz jót.

Semmivel sem külömb ő, mint a 20, 21, 22 éves anyák, sőt még sok 30 év feletti anya sem ér fel a fiatal anyukákkal.

22/l.

Én soha nem itélkezem. És ha tisztességben fel tudja nevelni a kicsit, akkor miért ne. Sokan azt hiszik, hogy az ember lánya csak 25 év fölött lehet jó anya.

Én 24 voltam mikor született a lányom, néha még rám is úgy néztek, mint egy kis csitrire.

Én is fiatalon szültem, akik a leg lekezelőbben bánnak az emberrel azok a bölcsis gondozónők, meg az ovónők...

No comment.

Nekik kéne a legjobban látniuk, hogy milyen körülmények között van a kisgyerek, és mindent megkap és sokáig szopott és egészséges, értelmes és sorolhatnám.

Már régóta nem foglalkozom az erre irányuló megjegyzésekkel, pedig a mai napig kapok belőlük.

10 éves a kisfiam

Én 22 évesen a második babámat várom, 20 évesen szültem a kisfiamat. Addigra már több mint 1 éves házasok voltunk a férjemmel. Rám is sokan úgy néztek, mintha valami kis lotyó lennék, és azt se tudnám ki a gyerekem apja. (A férjem nevét vettem fel vezetéknévnek, nem lettem semmilyen né, így elsőre nem tudják hogy férjnél vagyok.)

Az első UH-t végző orvos például így közölte a nagy hírt: "Hát terhes! Nem tudom hogy akarta e vagy nem, de itt van!" :(((

Sírva jöttem ki a rendelőből, a férjem és édesanyám azt hitték baj van a babával...

Bocs a sztoriért, de úgy gondoltam ez egy jó példa arra, hogy igenis ki kell állni a fiatal anyukák mellett, mert nagyon nagy szükségük van a támogatásra!

(Egyébként meg szerintem sok tizenéves anyuka sokkal jobban gondoskodik a picijéről és sokkal érettebb az anyaságra, mint némelyik "idősebb" anyajelölt társa.)

Én sok sikert és kitartást kívánok neki, no meg persze határtalan boldogságot a picurihoz!

én tisztelem azokat, akik vállalják a babájukat fiatal koruk ellenére.

szerintem majdnem mindenkinek volt az életében olyan nap, amikor becsúszhatott volna a baba - kamasz, fiatal korban hányszor retteg az ember, várja a mikulást, aggódik, helyesen védekezett -e! és sokan is nem védekeznek!

én becsülöm azokat, akik vállalják, ha egy élet megfogant bennük és elindulnak egy olyan életúton, amit biztosan nem terveztek meg előre. az érettség nem a koron múlik, ahogyan a szeretet sem.

Nem tartom helyesnek az ilyen korai babavállalást, de tényleg az ő dolga. Én azt nem bírom elviselni, ha utána úgy állítja be a dolgot, mintha ez és csak ez lenne normális. Egy ismerősünk (15 éves) pl. bevitte a picijét az iskolába megmutatni a volt osztálytársaknak...

Viszont egy olyan lányra, aki utána tényleg neveli azt a babát (és nem hagyja magára, vagy a saját anyjára), és még akar is valamit kezdeni az életével, tehát tanul, dolgozni meg, szerintem egy rossz szót sem mondhat senki!

Egy ezzel kapcsolatos személyes tapasztalatom:

26 évesen szültem, de kb. 20-nak látszom. Alacsony, vékony vagyok, és arcra sem mondaná meg senki, hogy már jócskán nem vagyok középiskolás:)

Többször volt úgy, hogy összesúgtak a hátam mögött, amíg terhes voltam, vagy a picit sétáltattam. Egy bácsi azt mondta, hogy inkább játékbabát kellett volna vennem, egy néni meg megkérdezte, hogy hány éves vagyok, és mikor megmondtam, azt felelte: ugyan már! Szóval nem hitte el.

Na, az ilyenektől idegbajt kapok. Tényleg mi köze hozzá, ha 16 lennék is!