Idősebb anyukák lenézik a fiatal 17-18-20 éves anyákat?

Na jó de a saját lakásárt se te dolgoztál meg.

Na jó tényleg nem akarok kötekedni. Lényeg az, hogy ti boldogok vagytok. Mindenkit van miért megszólni, ez ma már divat lett,a gyerek nevéért vagy a festett hajáért. Mindig lesznek olyan emberek az életben akiknek csak az jó, ahogy ők csinálják.

Én sem ítélem el, ha azt látom, tapasztalom, hogy akarták, tervezték ezt a gyereket a férjével közösen, és utána is szépen gondoskodik a babáról, szereti, foglalkozik vele, stb. Ez nem életkor függő! Sajnos ismerek olyan 40 éves nőt is, akinek minden más szinte fontosabb, mint a gyerekei, pedig 2 is van neki (szoli, fodrász, műkörmös, barátnők, stb.)

Azon azért csdodálkozom, hogy egy 17 vagy 18 éves lánynak miből lehet saját lakása (persze lehet pl. örökölni, nem szégyen az, de nem ő dolgozott meg érte), vagy előtte mikor dolgozott. Mert ha nem dolgozott előtte, akkor csak a CSP és a GYES lesz, abból a kb. 40ezer Ft-ből meg nem nagyon tudná magát és a gyerekét ellátni. Persze, gondolom, a férj dolgozik és ő eltartja az egész családot, de sok családnál a fiú is fiatal, tanul, sosem dolgozott, azaz végső soron a nagyszülők tartanak el mindenkit. De ismétlem, biztosan vannak kivételek, de azért az ritkaságszámba megy, ha egy tizenéves fiatal anayagilag önellátó, tartalékai vannak, stb.

Szia! Én is tapasztaltam,ítélkeznek,kombinálnak,legtöbbször irigyek,vagy csak besavanyodottak.Én 21 évesen szültem,16 hónapos a párommal 3 éve vagyunk együtt,és 1,5 éve vagyunk házasok,van saját lakásunka páromnak munkája,én gyakorlaton vagyok ugyanis főiskolás vagyok a gyakorlaton kívül már csak az államvizsga van hátra az utolsó évet kisfiam mellett csináltam meg a hogy a párom is, nem a szüleink tartanak el,nincs le paszolva nekik,attól még,hogy szoktak rá vigyázni,jó szülőnek gondolom magunkat,és a kisfiunkat szerencsésnek,hogy fiatal szülei vannak akik tele vannak álmokkal,célokkal,életkedvvel.

Ne foglalkozz az ilyenekkel,azt hiszik azért,mert 30on-35ön felül szülök az elsőt, ők jobbak,vagy a gyereküknek jobb lesz,pedig semmi garancia nincs arra hogy jobb szülők lehetnek,lesz munkájuk,boldog életük.

Ezekkel a dolgokkal én is szembesültem, amikor 20 évesen anyává váltam. Azóta eltelt majdnem öt év, érdekes módon alábbhagyott a dolog. Vagy csak én voltam érzékenyebb akkoriban, meg talán néhány rossz tapasztalat miatt direkt figyeltem is, hogy ki néz rám csúnyán, nem tudom. Rólam már csak azért is ment a pusmogás, mert nem maradtunk együtt a fiam apjával, pedig ennek aztán a korhoz semmi köze nem volt. Na meg én tipikusan olyan ábrázattal rendelkezem, hogy fiatalabbnak nézek ki a koromnál :) És hát tegyük hozzá, nem vagyok valami "anyukás", akkor sem voltam, és szerintem már nem is leszek, én már csak ilyen kis idétlen maradok egész életemben, de ez van :)

Egy ideig próbáltam bizonygatni a külvilágnak, hogy 1. a koromtól függetlenül én épp úgy ellátom a kisbabámat, ahogy bárki más is, hogy nem szenved hiányt semmiben, és hogy bármilyen hihetetlen, de én is tökéletesen elégedett vagyok a helyzetemmel ilyen téren, és 2. hogy azért húsz évesen gyereket vállalni nem egy abnormális dolog, maximum ritkább, de attól még én nem vagyok valami marslakó.

Aztán meguntam ezt a bizonygatást, és neked is csak azt tudom tanácsolni, hogy rándítsd meg a válladat, érezd jól magad a bőrödben és ne foglalkozz vele, hogy mások mit mondanak. Persze mondani könnyű, hiszen említettem, régebben én is a szívemre vettem az ilyen "támadásokat", még ha nem is voltak ezek nyíltak. Bár itt, az oldalon sokszor kaptam csípős megjegyzéseket - érdekes, akkoriban itt azért tényleg teljesen nyíltan leszóltak pusztán a korom miatt, mostanra ez már nem megy ilyen durván, sőt.