Sok szülő miért terheli le ennyire a gyerekét? Vagy én vagyok maradi, hogy feleslegesnek tartom a heti 4 szakkört?

Nekem még csak fél éves a fiam, én még odébb vagyok ettől, de nem tartom normálisnak. Én csak azt szeretném, hogy sportoljon és nyelvet tanuljon, de nem úgy, hogy teljesen le van terhelve és alig van itthon. A gyerek maradjon gyerek és a fő tevékenysége a játék legyen. Az meg persze más tészta, hogy amit leírtál az nem kevés anyagi ráfordítást igényel és a szülő idejét is megterheli, hogy hordja vigye a gyereket.

Olyanról még nem hallottam, hogy pár hónapos gyereket foglalkozásokra hordanak. Babanyelvtanfolyamról életemben nem hallottam még, ringatóról sem. Eszembe se jutna. Az én fél évesemnek az otthon biztonsága kell még és, hogy menjünk sétálni. Babaúszáson gondolkodom. Azt nem tartom rossz dolognak, fejleszti a mozgását és szerintem örömét lelné benne. Heti egy alkalom beleférne szerintem.

Nem te vagy a maradi, vagy, ha a többség annak tart, akkor én is maradi vagyok veled együtt.

Egy gyereknek nyugalomra és állandóságra van szüksége, és sok SZABAD játékra, ahol azt csinál, azt játszik, és úgy, ahogy akar.

Ezek a foglalkozások, bármennyire "szórakoztatók, fejlesztők" elvileg, akkor is kötött programok.

A gyerek csak viselkedik, nem tudja elengedni magát, úgy értem, az ovis például.

Sok szabad játék és nyugodt élet kellene nekik, nem feszített tempó.

A volt párom jut mindig eszembe, akinek az anyja pedagógus, és ugyanezt csinálta vele gyerekkorában, mindenhova járatta, nyelv, úszás, társastánc, számítógép, külön matek, utána még tanulás, hajnalban kelés és edzés az uszodában, hétvégén rokonlátogatás.

Be volt táblázva az élete.

És alig 30 évesen a srác szó szerint egy IDEGRONCS!!!

Nem viccelek, nem tud pihenni, sose elégedett semmivel, magával se, hétvégén szalad-rohan, ha kell, ha nem, üvölt csapkod minden piti dolgon.

Úgy érzi, ahol van, az nem jó, nem elég, kevés, ha tovább aludt, már lustának nevezte magát.

Szörnyű volt vele lenni, de az anyja azóta is meg van róla győződve, hogy csodás nevelés adott a fiának.

Szóval én totálisan egyetértek veled!

Szerintem ez amolyan divat. Tudod, az anyukák a gyes-gyed idején falkába verődnek, és ha az egyik kitalál valamit a csemetéjének, akkor a többi mami késztetést érez rá, hogy kövesse, mert attól fél, hogy máskülönben a gyereke lemarad valamiről, kicsúfolják, kevésbé lesz szociális, egészséges, szép, okos, vidám, stb. Épp csak azt felejtik el, hogy mi is felnőttünk minden ilyen sallang nélkül, és pont a gyerek személyisége és nevelése határozza meg azt, hogy milyen felnőtt lesz belőle. Szerintem semmiben nem szenved hiányt az a kicsi, akit az iskolában tanítanak angolul, és a szülők tanítanak meg úszni.

Nem azt mondom, hogy semmilyen szakkör nem kell, de arra beprogramozni a gyereket, hogy neki iskola után rohannia kell tovább, a leckéjét meg majd megírja éjjel... hát... inkább a stresszkezelést tanulnák meg az emberek, nem pedig plusz feladatokat vennének a nyakukba feleslegesen.

Én meg úgy látom, hogy már megint nagyon kisarkítva van megfogalmazva a jelenség. Én senkit nem ismerek, aki heti 4 foglalkozásra hordaná a gyerekét. Olyat tudok, aki viszi Ringatóra (én is hordtam, amíg szerette) VAGY babaúszásra VAGY baba-mama tornára, de hogy minden nap vigye valahova, olyanról még nem is hallottam.

Mint ahogy olyat sem, aki leszólta volna a másikat, amiért nem viszi sehova. Annál gyakoribb, hogy akik nem hordják sehova a gyereküket, azokat szapulják, akik viszont igen. De mégis miért? Nem mindegy?