Hogyan mondjam meg a szüleimnek, hogy NEM vagyok depressziós? Már pszihológushoz is kell járnom, pedig semmi bajom.

Nincs semmi bajom, régebben tényleg volt valami, ami miatt kicsit roszabb volt a hangulatom, de akkor olyan voltam mindha 2 énem lett volna.. Egy amikor a barátaimmal voltam, akkor vidám voltam, semmi bajom nem volt, hülyültem stb (akkor ők ezt észre sem vették rajtam) meg volt a második amikor itthon voltam, amikor szüleim itthon voltak akkor semmi nem volt de ha elmentek akkor sokszor sírtam volt hogy a falhoz dobáltam dolgokat és hát nem túl szép dolgok jártak a fejemben, de ennek már rég vége, csak közben a szüleimtől eltávolodtam egy kicsit, és ők ezt érzékelik, de nem is az hogy eltávolodtam, csak felnőttem.. Nem vagyok már az a kislány aki odabújik anyucihoz, vagy ilyesmi, egyszerüen csak beszélek velük, de elmondok nekik szinte mindent.. Arról is tudnak, hogy pl van egy fiú akivel ismerkedek, de még alig ismerem, pedig ilyet annyira nem szoktak elmondani a szülőknek, csak ha már komolyabb.. Ráadásul ez két irányú dolog.. Ők szinte semmit nem beszélnek meg velem ami engem nagyon zavar.. De ebbe most nem megyek bele..

Pszihologushoz nyár eleje óta járok, nyáron még úgy gondoltam, hogy jó, legyen, van időm, de most suli miatt szinte örülök, hogy van egy nagyon kicsi szabadidőm, és akkor is oda járok.. Nagyon unom! Egyrészt semmi értelme, másrészt 1 óra 7.ezer forint és hát nem is úgy állunk, hogy ezt csak igy kiadjuk.. Hiába mondom hogy nem vagyok depressziós, ők azzal jönnek, hogy ez az egyik tünete, hogy tagadom.. -.-" meg a pszihológus is megmondta.. Ő nem ajálja, hogy abba hagyjam, de hát ez neki nem kis pénz..

Mit tegyek, hogy leszáljanak rólam? Emiatt leszek öngyilkos...:'D (jó nem komolyan, de kábé élni nem hagynak..)

Na meg a másik.. Mindenféle szabályokat találtak ki.. Roszabb mint wgy katonatábor, vagy mi.. :S pedig nem 4 éves vagyok.. Ha tehetem minél elöbb elköltözök mert ezt tényleg nem lehet kibírni..