Képtelen vagyok feldolgozni és elfogadni magam. Pszichológus segítségére van szükség vagy másnál is volt így?

Korábban adott volt minden egy második gyerekhez. Nem voltunk gazdagok, de páromnak volt munkája, megéltünk belőle, egy kevés tartalékot is tudtunk félretenni. Albérletben laktunk, de jó környéken és szép lakásban.

Aztán terhes lettem, közben a párom elvesztette a munkáját. Ekkor még nem tudtam hogy terhes vagyok. Amikor nem jött meg a vérzésem, akkor is azt hittem hogy a sok stressz és feszültség miatt, mert korábban többször volt ilyen. Közben el kellett költöznünk egy másik albérletbe, mert ezt már nem tudtuk fizetni. Sokkal kisebb lakás volt, nem fértünk volna el benne négyen. Amikor megtudtam, hogy babát várok, csak az jutott eszembe, hogy nem lehet, így a bizonytalanba, a semmibe nem. Párommal szerettem volna beszélni erről, láttam rajta hogy szerinte sem lenne jó ötlet gyereket vállalni így, de azt mondta döntsek, ahogy szeretnék, az én testem. Én úgy döntöttem ahogy helyesnek láttam és ahogy véleményem szerint elvárta tőlem.

A helyzetünk még mindig nem javult, talán hamarosan összejön valami munka neki ismerős által, ami miatt még szomorúbb vagyok. Szívem mélyén szeretném, ha nem kapna munkát egyhamar, még akkor is ha így feléljük a tartalékainkat. Nem szeretném, ha 1-2 hónap múlva kellene szembenéznem azzal, hogy a helyzetünk jóra fordul és felnevelhettük volna a kicsit. De erről vele sem tudok beszélni. Senkivel sem. Mindenki csak legyint, hogy majd lesz még gyerekem, meg hogy örüljek a lányomnak. Vagy hogy még nem is volt igazán ember. De nekem az volt és senki nem ért meg.